TOMPA Miklós, §

Székelyudvarhely, 1910. dec. 28., † Mv., 1996. júl. 5.: rendező, színészpedagógus, színházigazgató. Tompa László, író fia. Felesége Mende Gaby színművész. – Székelyudvarhelyen a ref. elemi iskolában és a Koll.-ban (1917–27), Mv.-en a Ref. Koll.-ban tanult (1927–28), érettségizett (1930). A kv.-i egy.-en jogot tanult (1930–35). Bp.-en a Nemzeti Színháznál ösztöndíjas rendezőgyakornok (1936–41), pályáját Németh Antal mellett kezdte a bp.-i Nemzeti Színházban. A Kv.-i Nemzeti Színház rendezője (1941–44. okt.). Bp.-en rendező (1944. okt.–1945). Az ostrom alatt Bp.-en tartózkodott, ahol szoros kapcsolatban volt Major Tamással, Gobbi Hildával. A háború után visszatért Erdélybe és bekapcsolódott az MNSZ színházalapítást célzó terveinek kidolgozásában. A Salamon Ernő Athenaeum határozata alapján (1945. júl. 21) Kemény Jánossal meghatalmazták egy székelyföldi színház megszervezésével. A Mv.-en megalakult Székely Színház egyik alapítója és első igazgatója (1946. márc. 10–1966), főrendezője. A művészeti és művelődési intézmények dolgozóinak képviselője a Maros tartományi néptanácsban (1950–). Tanárként a kv.-i kezdetektől (1946–54) részt vett a felsőfokú magyar színész és rendezőképzésben, majd a Mv.-re költözött Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet (1954–83) meghatározó egyetemitanára, tanszékvezetője, rektor (1976–81), művészeti tanácsadó (1981–83). Az erdélyi m. színjátszás kiemelkedő személyisége. Önállóan vagy Szabó Ernő, Kőmives Nagy Lajos, Kovács György, Delly Ferenc társaként több mint 100 darabot rendezett, 35 évi tanári munkája során több színésznemzedéket bocsájtott útjára. A mv.-i együttes az ő igazgatásának első tíz évében vált országosan, sőt az országhatárokon túl is ismert és nagyra becsült társulattá, az erdélyi m. színjátszás akkori reprezentatív együttesévé. Előadásaikban a társadalmi vonatkozások, a közösségi mondanivalók párosultak a helyzetek, a jelenetek részletes lélektani kidolgozottságával, produkcióik a mikrorealizmus példaértékű teljesítményeinek minősülnek. A hatvanas évektől ő rendezte Mv.-en és Sepsiszentgyörgyön a leghitelesebb és leghatásosabb Tamási Áron-bemutatókat. Művészi rangjának elismeréseként ő rendezte az új mv.-i Nemzeti Színház nyitóelőadását (1972). Állami Díjas és a művészet érdemes mestere c. tüntették ki (1954). T.M. Társulat nevet vette fel a mv.-i színház m. tagozata (1997–98-as évadtól). A színház-alapító rendezőnek és feleségének bronzportrét- és emléktáblát avattak a mv.-i katolikus temetőben (2021. júl. 8.). – F. r.: Mv.-en: Zilahi L.: Hazajáró lélek; N Machiavelli: Mandragóra; G.B. Shaw: Az ördög cimboráj; Bókay János: Feleség; L. Rachmanov: Viharos alkonyat (Szabó Ernővel); Márai Sándor: Kaland; Moliere: A fösvény (1946–47); Szimonov: Az orosz kérdés; E. Petrov: A béke szigete (1947–48); Ben Johnson: Volpone; H. Heyermans: A remény; Katajev: Bolondos vasárnap; Moliere: Tartuffe (Szabó Ernővel); Móricz Zs.: Úri muri (1948–49); Caragiale: Az elveszett levél (Szabó Ernő, Kovács Györggyel); Arkadi Grigulis: Agyag és porcelán (Delly Ferenccel); A. Baranga: Dudva (Szabó Ernővel); Tur testvérek: Villa a mellékutcában (Szabó Ernővel 1949–50); B. Lavrenyov: Amerika hangja (Kovács Györggyel); Tur testvérek-Senin: Kinek kedvez az idő (Szabó Ernővel); Csehov: Sirály (Delly Ferenccel, 1950–51); J. Burjakovszkij: Üzenet az élőknek (Szabó Ernővel); Gogol: A revizor (Szabó Ernővel); August Jakobson: Két tábor (Szabó Ernővel, 1952–53); I. Franco: Az ellopott boldogság; Kós Károly: Budai Nagy Antal (1956–57); Eugen Mirea: Az utolsó vonat; R. Nash: Az esőhozó ember (Rappaport Ottóval, 1957–58); Visnyevszkij: Optimista tragédia; Rostand: Cyrano de Bergerac (Kőműves Nagy Lajossal 1959–60), Szabó Lajos: Családi fészek; T. Willians: A vágy villamosa (1964–65); Tolsztoj: A sötétség hatalma (1966–67); M. Gorkij: Nyaralók; P. Vintila: Ki meri megölni a szerelmet (1973–74); Szabó Lajos: Hűség (1976–77); a Főiskolán: Shakespeare: Ahogy tetszik; Gyárfás Miklós: Koratavasz, Sebastian: Névtelen csillag; Rozov: Szerencsés órában; Shaw: Pagmalion, Figuieriedo: Savanyú a szőlő; Fazekas Mihály: Ludas Matyi; Shakespeare: Romeó és Júlia; A Miller: A szálemi boszorkányok, Baranga: Kerge birka; Gorkij: Az utolsók; Gorkij: A nap fiai; T. Williams: Orpheus alászáll; Sebastian: A sziget; Caragiale: Az elveszett levél; Cocteau: Rettenetes szülők; Csokonai: Az özvegy Karnyóné és a két szeleburidiak; Bródy S.: A tanítónő; Caragiale: Megtorlás; B. Brecht: Kurázsi mama, Vampilov: Vadkacsavadászat. Más városokban: W. Shakespeare: Hamlet (Kv., 1941); Németh L.: Villámfénynél, Tamási Á.: Énekes madár (Kv., 1942; Mv., 1978); Bánffy M.: A nagyúr (Kv., 1942); Kós K.: Budai Nagy Antal (Kv., 1942; Mv., 1957); Tamási Á.: Csalóka szivárvány (Kv., Pécs, 1943; Mv., 1986); Molter K.: Örökmozgó (Kv.); Moliere: A fösvény (Kv., 1947; Mv.), Az úrhatnám polgár (Kv.); Tamási Á.: Vitéz lélek (Radió); Katona J.: Bánk bán (Kv., Temesvár); Sütő A.: Pompás Gedeon (Temesvár, Sepsiszentgyörgy); Tamási Á.: Hullámzó völegény, Boldog nyárfalevél, Hegyipatak, Tündöklő Jeromos (Sepsiszentgyörgy), F. G. Lorca: Bernada Alba háza (Kv., 1990).
– Irod.: Aranykorszak; Bartos 2012; Bérczes; Bérczes László: Tompa Miklós meséli (Korunk, 1992, 11. sz.); Bottoni 2008; Bronzportré- és emléktábla avatás (Nú., 2021. júl. 8.); Chereji Peris; Chereji Peris T.: A mv.-i színház és színjátszás megteremtéséről = Mv. történetéből; Czirják Árpád: T. M. Tamási-rendezései (Székelyföld, 2003. ápr., 4. sz.; 2005. ápr., 4. sz.); Csifó; Filozófus, Gyárfás 2013; A Hét (26. sz., 2002. júl. 11); A Hét évkönyve (1982); Horváth Bea; Kántor–Kötő; Katona Szabó István: Az Új Élet lexikona, 157. (Új Élet, 12. sz. 1977.); Képek egy életút mentén – T. M. (Mv., 2001); Évad eleji gondolatok (Nú., 1997. szept. 2.); KKACs; Koch Mária: Születénapi beszélgetés T. M. rendezővel…(V. Z., 1980. dec. 27.); Korunk; Kovács Levente; Kuszálik; Létformája volt a színház (Nú., Múzsa, 253. sz., 1996. júl. 12.); Lázok János: Intézményesítési kísérletek Kv.-on az 1940-es években: 70 éves a felsőfokú m. színészképzés Erdélyben (Nú., 2016. ápr. 16.); Lázok János: A Mv.-i Székely Színház névváltozatai (Nú., 2016. márc. 9.); MIIB; MNL; MSZL; N. Cs.: Egy élet a színház szolgálatában (Krónika, Erdélyi Napló, 2021. júl. 1.); Nagy Miklós Kund: T. M. köszöntése (Nú., 1990. dec. 27.); Nagy Pál: Rendező: T. M. (Új Élet, 1975, 18. sz.); [Nekrológ] (Nú., 1996. júl. 9.); Páll Árpád: T.M. színházeszménye (P. Á.: Hivatástudat és korszerűség. Mv., 1997); RMIL; Székely körvasút. T. M. mesél. (Összeáll. Bérezés László; Bp., 1996.); Todea 2013; T. M. portréja = Lázok–Ungvári Zrinyi; ÚMÉL; Virág György.