TÓTH István, §

Tenkegörbed, 1923. okt. 25., .† Mv. 2001. szept. 16.: költő, műfordító, irod. történész, főiskolai tanár. – Tenkegörbeden a r. k. elemi iskola (1931–37), Nagyváradon a Gojdu Líc., ill. a Szt. László Reálgimn. tanulója, ott érettségizett (1937–44); a háborúban katona volt; a BTE filológia karán szerzett magyar-francia szakos tanári oklevelet (1946–48), szakvizsgázott (1949. márc.). Kv.-on doktorált irodalomtudományból (1979). Nagyváradon a Klasszikus M. Vegyes Líc. tanára, aligazgató, igazgató (1948–55), uo. a 4. sz. Középiskola tanára (1955–63). Mv.-en adjunktus a Tanárképző Főiskolán és a Szentgyörgyi István Színművészeti Egyetemen nyugdíjba vonulásáig (1963–83), irodalomtörténetet, irodalom- és színházelméletet, francia társalgást adott elő. A Szentgyörgyi István Színművészeti Intézet magyar irodalom és esztétikatanáraként színésznemzedékek hosszú sorát tanította a színházi pályán nélkülözhetetlen irodalomtörténeti és elméleti ismeretekre. A mv.-i R. Kat. Hitoktató Tanárképző m.-latin szakos tanára (1991–). Gondolati lírája filozofikus és klasszikus-humanista meghatározottsága ellenére erősen népi ihletésű. Versekkel a Váradi Diák c folyóiratban jelentkezett (1943). Cikkeit közölte a: Le Journal des Poėtes (Brüsszel), Igaz Szó, Utunk, Korunk, Előre, Kelet-Nyugat, Fáklya, Művelődés, Contemporanul, V. Z., Nú., Múzsa, Steaua Roşie, Új Írás, Új Ember, Forrás, Confessio. A Román és a Magyar Írószövetség tagja volt. Kutatási területe: a m. reneszánsz, a humanista költészet latin nyelvű emlékei, esztétika-történet. Műfordításai és tanulmányai legnagyobbrészt a középkori latin nyelvű humanista költészet köréből valók. A kortárs román és francia költők, valamint erdélyi latin humanisták, román költők verseit fordította. A kortárs román nagy költők Nagyjai: A Mv.-i Írói Egyesület Díja (1969); Román Írószövetség díja (1984); Pro Libro Senator (1998), Illyés Gyula díj (2000). A mv.-i lakóházán emléktáblát avattak (2003). Marosszentgyörgyön T. I. Művelődési Kör alakult (2001); T. I. -emléksarok és ösztöndíj létesült a csíkszeredai Segítő Mária R. K. Gimn. könyvtárában Tóthné Mária Erzsébet anyagi támogatásával (2008). – F. m..: Ódák és elégiák (versek; Buk., 1957); A kalászok lehajolnak (versek; Buk., 1961); Névtelen emlékek között (versek; Buk., 1964); Vízválasztók. (versek; Buk., 1967); Amerre jártam (versek; Buk., 1968); A szétszedett szobor (versek; Kv., 1971); Jégbuborékok (versek; Buk., 1973); Európa kövei között (versek; Kv., 1975); Törékeny tükrök (versek; Kv., 1979); Sziklás parton (vál. versek; Buk., 1980); Antifóna (versek; Buk., 1983); Napvárás (Négysorosok; Kv., 1984); „Ha azt mondom, hogy élek…” (vál. versek; ford., Bp., 1987); Közös nevező (versek; Mv., 1994); Irodalmi műveltségünk főbb korszakai. Őskor és középkor (Gyulafehérvár, 1994); Párbeszédek és limerickek (Mv., 1995); Irodalmi műveltségünk főbb korszakai Reneszánsz és manierizmus (Gyulafehérvár, 1996); Phoebus forrása. A váradi latin nyelvű humanista költészet antológiája (Nagyvárad, 1996); Értékek és mértékek Tanulmányok, esszék az irodalom területéről (Nagyvárad, 1998); Herbárium. Füvészenciklopédia versekben (Mv., 1998); Besztiárium (Nagyvárad, 2000); Senkiföldjén (Mv., 2005); Szolárium: Napóra vagy eszmei sugárzások enciklopédiája ([versek], Kv., 2011); Lapidárium: Kőzetek, természeti elemek, kőbe tömöríthető alapeszmék és hőfeliratok enciklopédiája versekben (Mv., 2011); ford.: M. R. Paraschivescu legszebb versei (vál.; Buk., 1963); Jó reggelt, Párizs. Kortárs fr. költők versei (vál.; Buk., 1969); Alkinoosz kertje. Humanista költőink Janus Pannoniustól Bocatius Jánosig. (utószó, jegyz.; Kv., 1970); Írásjelek a földön. Francia nyelvű belga költők (vál., bev.; Buk., 1972); Erdélyi féniks. Misztótfalusi Kis Miklós öröksége. (közzéteszi Jakó Zsigmond; versford.; Buk., 1974); Múzsák fellegvára. A kv.-i latin nyelvű humanista költészet antológiája (ford.; Buk., 1977); Pápai Páriz Ferenc: Békességet magamnak, másoknak (a latin verseket ford.; Buk., 1977); Guillevic, Eugene: Eugene Guillevic legszebb versei (Buk., 1978); Tótfalusi Kis Miklós halotti kártája ( ford.: Jakó Zsigmonddal, Weöres Sándorral; Bp., 1978); A feledés kapuja. Edmond Vandercammen versei (vál.; Bp., 1979); Talált kincs: A német költészet antológiája 1–2. k. (Kv., 1981); A tűz és a rózsa. Jean Rousselot versei (vál.; Bp., 1986); Kolozsvári emlékírók 1603–1720 (a latin szövegeket ford. Köllő Károllyal és Puskás Lajossal; Buk., 1990); „Üdvözlégy, te boldog Várad!” Versek Szent László királyról. (vál., jegyz., utószó; Mv., 1992); Phoebus forrása. A váradi latin nyelvű humanista költészet antológiája (összeáll., jegyz., utószó; Nagyvárad, 1996); Ghiţulescu, Zeno: Vannak kapuk (versek; Mv., 2001); Szívvel, szóval, tiszta ésszel: Himnuszok, zsolozsmák, intelmek és könyörgések latin nyelvű költészetünkből (Bp., 2001); A gyulafehérvári költészet antológiája: Költők virágoskertje (Bp., 2001); szerk.: Fábián Sándor: Nehéz szépség (előszó; Buk., 1964); Talált kincs. Német költ. ant., 1–2, (vál., szerk., Kv., 1981); Papp Asztrik: A Jézushágón (utószó; Kv., 1994).
– Irod.: Domokos 1978; Fodor Sándor (S): Emléktábla T. I.-ról (Nú., Színes Világ, 2008. júl. 19); Gyárfás 2013; Kántor–Láng; Kicsi Antal: Az emberség és az értelem versei (V. Z., 1967. júl. 1.); KKACs; KKMI; Koch Mária: T. I. költőnél (V. Z., 1978. ápr. 1.); Kuszálik; MIIB; MNKK; Nagy Miklós Kund: Malomkő a szőlők között (V. Z., 1985. szept. 14.); Nagy Miklós Kund: T. I. tovább virraszt (Nú., 2001. szept.15), Nagy Miklós Kund: „…a csend szavakra lázad” (Múzsa, 2005. máj. 21., 689. sz.); Nagy Pál: Egy életmű építője volt (Nú, Múzsa., 2001 szept 22); Nekrológ (Nú 2001., szept 18), Pomogáts Béla: A romániai magyar irodalom; Réthy–Váczy; RMIL; RMKK; Szörényi László: „A keresztény humanizmus… is csak erősebb mindennél”. T. I. Laudációja [Búcsú T. I.-tól] (Helikon, 19. sz., 2001. okt. 10.); Torján Antal: Halkszavú líra (V. Z., 1972. márc. 12.); Tóth Erzsébet: Tóth István (1923. okt. 25.–2001. szeptember 16.) (Monográfia), 2017.; ÚMIL; Viharban.