TÓTH Sándor

Battonya, 1903., † Mv., 1972. jan. 14.: karmester, tanár. – Felesége: énekesnő. Gyermekeik: T. Sándor, dr., fizikatanár; József tanár, Erzsébet, énekesnő; Mária, zenetanár. – A szatmári tanítóképzőben szerzett tanitói oklevelet. Zene és énekképzést a mv.-i zenekonzervatóriumban szerzett, majd, két évig a Iaşi-i Zenekonzervatóriumban tanult. A szatmári egyházközség helyettes karnagya, kinevezték ideiglenesen kántornak. Mv.-en telepedett le, ahol közel öt évtizeden át mint karvezető, zenepedagógus, karmester, zeneszerző tevékenykedett. Ideiglenes kántornak nevezték ki mv.-i plébániára (1923–1944), ott a könyvelői állást is betöltötte (1929-ig), valamint a minorita templomban is ellátta a kántori feladatot. R. K. Templomi Dalárdát alapította (1925–), ennek műkedvelő gárdája mutatta be Robert Planquette: Cornevillei harangok c. operettjét kántor-karnagyi minőségében tanította be (1927). Ettől számítható az operett műfaj megkedvelése Mv.-en. Az Összmunkás Dalárda alapító karmestere (1925), átvette a Mv.-i Munkás Dalkör vezetését (1930-as években), a M. Dalosszövetség karnagya, amelynek élén értékes népművelő munkát végzett. Általános iskolákban tanított zenét (1940–). Több munkás énekkart vezényelt, amelyekkel részt vett kórusversenyeken és ünnepségeken. A Mv.-i Állami Filharmónia alapító tagjai között szerepelt mint puzonista (1950). A Székely Színház első karmestere (1946–47), a színházavató előadást vezényelte (1946. márc. 10.), majd összesen 14 operettet és zenés darabot vezényelt. Középiskolai tanár az államosítás után (1948–), majd az Ének- és Táncegyüttes karmestere egészen nyugdíjazásáig (1958–66). A szászrégeni Népszínház tevékenységét is segítette. Mint zeneszerző kórusműveket, népdalfeldolgozásokat, színpadi kísérőzenét szerzett. Zenét írt táncjelenetekhez, ezenkívül több zenekari feldolgozás és átirat szerzője volt. A Romániai Zeneszerzők Szövetségének tagja. – F. vezénylései a mv.-i műkedvelőkkel kb. 20 zenés mű és operett: Leányvásár, Cigányszerelem, Iglói diákok, Sztambul rózsája stb. (1927–40); a Székely színházban (1946–47. máj): Lehár: A mosoly országa (1946. márc. 10.); Békeffy István: Eső után köpönyeg; Farkas Imre: Iglói diákok; Kálmán Imre: Csárdáskirálynő, Eisemann Mihály: Egy csók és más semmi; J. Strauss: A cigánybáró; Tóth Ede: A falu rossza; Szirmay Albert: Mágnás Miska; Kováts Dezső: Egyiptomi legenda; Fényes Szabolcs: Vén diófa; Schubert-Berté: Három a kislány; Fényes Szabolcs: Az utolsó Verebély lány (az útolsó előadás vezénylése 1947. máj. 24.).
– Irod.: Barabás Kisanna.2009; Bíró Donát; Filarmonica 50; Hét évk.(1982); Horváth Bea, Katona Szabó István: Az Új Élet lexikona, 155. (Új Élet, 24. sz. 1976.); Ki kicsoda?; Kim; Kovács Levente; Maros-küküllői főesp; Maros megyei tört.; Papp Mária: Azok a régi, szép idők… (Nú., 2016. ápr. 18.); Virág György; Zenetudományi írások.