TŐZSÉR László

Máréfalva, 1865. jan. 5., † 1911. ápr. 19.: r. k. pap. – Tanulmányait Székelyudvarhelyen, Csíksomlyón, Gyulafehérváron és a bécsi Pázmáneumban az Erdélyi R. K. Egyházmegye révén (1886–89). Gyulafehérváron pappá szentelték (1889. júl. 14.). Káplán Ditróban, Kv.-on, Szászrégenben (1894), Türkösön (1895–), Hosszúfaluban a műfaragászati iskolában hittantanár (1895–97). Csertéshondolon, Kudzsirban (1902), Kiskapuson (1903), Nyárádremetén és Nyárádselyén (1905. szept.–1907), Nagysinken (1907), Kerelőszentpálon (1908–11). Sok terve volt, de gyenge egészsége megakadályozta azok megvalósulását. Fellendítette az egyházi életet, működése alatt sokan áttértek, visszapártoltak a katolikusokhoz. Ő indította meg a Domus Historiát. Újra életbe léptette a kepefizetést, megindult a Rózsafűzér társulat (1906). Az iskola javára két iskolai bált rendeztek, karácsonykor pásztorjátékot szervezett. Bevezette a gregorián énekeket. Missziói keresztet állíttatott. Ingyen tankönyvekről gondoskodott (1905). Új magtárépületet építtetett Nyárádselyében.
– Irod.: Ferenczi Sándor 2009; Maros-küküllői főesp.; Nyárádselye és egyházai, Szabó–Simon–Szögi.