Platoneşti tanya, Salamás község, 1909. okt. 14., † Mv., 1994. dec. 21.: tanár. – A családot kitelepítették és Mo.-ra vitték kényszermunkára, mindenükből kifosztották. Visszatérés után, nemsokára teljes árvaságra jutott. Apai nagybátyja, Vasile Trâmbiţaş nevelte fel. Elemi iskolát Galócáson, gimnáziumot Gyergyóban, tanítóképzőt Naszódon végzett (1929). Katonai szolgálat után Galócáson (1931–32); Szentháromságon (1932–33); Maroshévízen (1933–34) tanított. Végleges kinevezést Maroshévíz-Kelemenpatakra kapott (1934), ahol négy tantermes iskolát és tanítói lakást építtetett. Ezért „Pro- Patria” II. oszt. kitüntetést kapott. A Bécsi Diktátum következtében Bábahalmára költözött, ahol tanítói kinevezést kapott. Koncentrálták és a frontra küldték (1941–45). Kelemenpatakon iskolaigazgató lett (1945–). Maroshévízen tanított (1947–51), Erdőszentgyörgyön a román iskolában (1951–53), Szászrégenben a Román Tanítóképzőben igazgató (1953–56), újjászervezi a régeni Román Líc.-ot (ma Petru Maior Líc.) (1954–), amelynek igazgatója volt (–1956). Régen rajon szaktanfelügyelője (1956–61), majd nyugdíjazásáig (1972) igazgató és tanár a régeni 1-es sz Általános Iskolában. Ebben az időszakban levelező hallgatóként elvégezte a kv.-i 3 éves Tanárképző Főiskola földrajz-természetrajz szakát. Nevéhez fűződik a régeni Népi Egyetem létrehozása, amelynek rektora volt (1962–72). Elnöke volt a Harc a békéért (Lupta pentru pace) bizottságnak (1956–70). Több kitüntetésben részesült.
– Irod.: Dascăli mureşeni, 1.
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE