TRENCSÉNI Sámuel; (eredetileg: Trincsi)

? † ?: ref. lelkész. – Mv.-en ref. pap (1760–1808). Nagyon különös ember volt. Fel van jegyezve róla, hogy: olyan hosszú templomi beszédeket és könyörgéseket mondott, hogy besötétedett és azon vette magát észre, hogy hallgatói egyedül hagyták. Ha disznópásztort fedezett fel ájtatos hívei között, félbehagyta a könyörgést, szitkozódott a disznók ellen, és miután megpirongatta a hüledező pásztort, visszament a szószékre folytatni az imádságot. Túlhajtott buzgósága miatt került korai nyugalomba. Egyedül élt kis házikójában, melyben soha nem takarított. Egeret, bolhát vagy más élősdi állatot meg nem ölt volna. Házról házra járt, otthonukban tanította a gyermekeket vallásra és szent történetekre, amiért kenyeret és más élelmiszert küldöztek neki. Ő kezdeményezte egy, a ref. kollégium fennhatósága alatti ún. polgári iskola létesítését, beadta tervezetét (1802). A jó igyekezetű kezdeményezést méltányolták, és az intézmény szükségességét hangoztatták ugyan, de végül is elvetették. Az ő bíztatására ment vissza a kollégiumba Fogarasi Sámuel (1780), aki naplójában feljegyezte: „Ő eljárta ‘s megkérte a’ professorokat, hogy vegyék vissza Fogarasit. Ha nincs Trincsi pap, nem lett volna pap Fogarasi ‘s ma homályban volna azon korból igen sok történelmi adat, az ő naplója nélkül, melyből több érdekes adatot merítettünk utóda Nagy Sándor, hídvégi pap tisztelt barátom szívességéből.”.
– Irod.: Fogarasi; Időtár 1; Krón. Füz. (1939. 4/8).