Nyárádmagyarós, 1903. febr. 9., † Bp., 1992. márc. 1.: geográfus, pedagógus. – Kv.-on gyári munkás (1916. júl.—1917. szept..), vasesztergályos (1921. jún.–okt.). A kv.-i Marianum kat. tanítóképző int.-ében tanítói (1921), a bp.-i polgári isk. tanárképző főisk.-n (Paedagogium) földrajz-biológia-kémia szakos tanári oklevelet, emellett testnevelő tanári oklevelet is szerzett (1923). A mátészalkai áll. polgári isk. tanára (1924–29), a szegedi polgári isk. tanárképző főisk. gyakorlóisk.-jában a földrajz szakvezető tanára (1929–48), egyidejűleg több éven keresztül a szegedi tanker. földrajzi szakfelügyelője, majd általános tanulmányi felügyelője. A szegedi egy.-en bölcsészdoktori oklevelet szerzett (1942). A Földtani Int. megbízásából geológiai kutatásokban vett részt a gömöri karsztvidéken és Nagyág környékén (1942–43). A debreceni pedagógiai főisk. földrajz tanszékén megbízott tanszékvezető tanár (1948–), az egri pedagógiai (tanárképző) főisk. földrajz tanszékén tanszékvezető főisk. tanár nyugdíjazásáig (1949–70). Az 1956. évi forradalom idején az egri pedagógiai főisk. ideiglenes munkástanácsának elnöke volt. Főként a földrajzoktatás kérdéseivel, emellett természeti, földrajzi és gazdaságföldrajzi kutatásokkal foglalkozott. Az 1945 utáni alsófokú földrajzoktatás korszakmeghatározó személyisége. Módszertana első a m. szakmetodikai irodalomban, ált isk. tankönyveit és munkafüzeteit tartalmi és módszertani korszerűsítésekkel több mint 30 évig használták főisk. tankönyvként. Az általános isk. földrajztanárképzés, a tantárgy-pedagógia és a szemléltető földrajzoktatás úttörője. A földrajztudomány kandidátusa (1962). A M. Földr. Társ. választmányi tagja, t. tagja (1974), É-mo.-i osztályának vezetője. Apáczai Csere János-díj (1980), Lóczy Lajos-emlékérem (1983). – F. m..: Földrajzoktatás a cselekvő iskolában. Földrajzi gondolkodásra való nevelés (Szeged, 1934); Vázlatok a földrajztanításhoz, I–IV. rész (Szeged, 1935; 4. kiad. 1941); Magyarország földrajza az iskolában és szülőföldismertetés (Szeged, 1938); Európa földrajza az iskolában (Szeged, 1940); A tájjellemzés és tájértékelés didaktikája (Szeged, 1941); Földrajzi gyakorlatok (főisk. jegyzet; Bp., 1955); Szemléltető rajzok a földrajzórán (Bp., 1952; 2. átd. kiad. 1961); A földrajztanítás módszertana (főisk. jegyzet; Bp., 1962); Magyarország természeti és gazdasági földrajza. Szerk. (főisk. tankönyv; Bp., 1968); Fejlődés, minőségi változások a földrajzi szférában és a földrajzoktatásban (Acta Academiae Pedagogicae Agriensis, 1969); A földrajzi gyakorlatok rendszere és módszere a tanárképző főiskolán (Egri Tanárképző Főisk. Tud. Közlm., 1970).
– Irod.: Ki kicsoda?; ÚMÉL.
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE