UGRON Gábor, § ábránfalvi, ifj.

Mv., 1880. jan. 8., † Bakonybél, 1960. okt. 27. Újratemették Székelyudvarhelyen a családi kápolnába (2015. máj. 25): politikus, főispán, parlamenti képviselő, belügyminiszter. – U. Gábor (1847–1911) politikus és Knöpfler Mária fia. Felesége: br. Szalay Lili. – A bp.-i piarista gimn-ban. Egyetemi tanulmányait a jogtud. karon Lipcsében (1897), Genfben és Bp.-en végezte. A bp.-i egy.-en államtud. doktori oklevelet szerzett (1901), ezután Maros-Torda vm.-ben szolgabíró, majd főszolgabíró. Bekapcsolódott a város közéletébe. Részt vett a művelődési rendezvényeken, több gazdasági-pénzügyi intézmény Ugocsa vm.(1906–10), egyúttal Maros-Torda vm. és Mv. főispánja (1907. márc. 18.–1910. febr.19, amikor lemondott), a mv.-i r. k. egyházközség gondnoka (1911–22), az MSE irányítója (1912), az Alkotmánypárt tagja, majd pártigazgató (1913–), a mv-i II. választóker. ogy.-i képviselő (1915–18), leginkább pénzügyi kérdésekkel foglalkozott. Virilista (1913). Gr. Esterházy Móric, majd Wekerle Sándor kormányában belügyminiszter (1917. jún. 15.–1918. jan. 25.). Erdélyrészi kir. biztos (1918. jan.–jún.). A Károlyi-kormányzat idején megszervezte a Székely Nemzeti Tanácsot, de a bevonuló román csapatok elől Bp.-re menekült. A Tanácsköztársaság idején (1919) a Bakonyban bujkált. Az általa életre hívott Nemzeti Szabadelvű Párt (1919. aug.–okt.), a Nemzeti Demokrata Párt egyik vezetője (1919. okt. – 1922). Csatlakozott az Egységes Párthoz (1926–). Bp., 14. választóker. (1920–22), a Bp.-i listás választóker. ngy. képviselője (1922–26), Kaposvár ogy. képviselője (1927–35), az ogy. 33-as bizottságának elnöke (1931–34). Bp.-en kezdetben a Szabadelvű Városi Párthoz, később a Községi Egységes Párthoz tartozott. Az Orsz. Irod. és Műv. Tanács elnöke (1935-től). A M. Képzőművészek Orsz. Szöv. díszelnöke és t. tagja (1944-ig). Az Írók Gazdasági Egyesülete (IGE) érdekvédelmi szervezet elnöke (1934–44). Bp. székesfővárosi törvényhatósági bizottságának örökös tagja (1925–44). A megyei és Mv. városi törvényhatósági bizottság tagja (1941. márc. 20.). A Dunántúli Közművelődési Egyes. t. társelnöke. A mv.-i r. k. egyházközség főgondnoka, az Erdélyi Kat. Státus igazgatótanácsának tagja. Az Orsz. Takarékossági Bizottság s az Orsz. Stefánia Szöv. elnöke. A M. Operabarátok Egyesületének megalapítója. A MSE elnöke (1913), díszelnöke (1919). V.b.t.t. (1918). Kitelepítették Bp.-ről (1951). Mv.-en teret neveztek el róla, Ugron Gábor tér (1918–1941). – F. m..: Kultúrvaluta és gazdasági valuta (Numerus clausus. Bp., 1925); Az orvos és a szociális egészségügyi prevenció (Kalocsa, 1936); Zsolnay Vilmos és Zsolnay-Mattyasovszky László emlékezete (Műv. hetek. Ungvár, 1941. máj. 17. – jún. 8. Bp., 1941); társsz.: Szigyártó Gábor: Erdélyrészi vasúti politikánk: Vitatárgy (Mv., 1914); Mv. és a háború 1.
– Irod.: Álló- és mozgóképek; Bárdi 2013; Bernády; Bicsok Zoltán: Fondok és gyűjtemények a Román Országos Levéltár Csíkszeredai Igazgatóságának kezelésében 4. (Örökségünk, 2009, 4. sz.); Czirják; Derék magyar embernek és kereszténynek maradni, Oláh-Gál Elvira beszélgetése Ugron Istvánné báró Bánffy Máriával (Székelyföld, 2012, 1. sz.); Gottfried–Nagy; Időtár 2; Időtár 3, Kornis; Koszta István: Földindulás –1916 = Pál-Antal – Simon; Maros-küküllői főesp.; MÉL; MNL; Molter 3.; Mv. és a háború 2.; Mv.-i kultúrpalota 2013; Mv.-i labdarúgás; Oláh-Gál Elvira; Pál-Antal Sándor: Ifj. Ugron Gábor és Marosvásárhely = Sebestyén-Spielmann; RNL; Szabó–Simon–Szögi; ÚMÉL; Vigh.