UGRON István, § ábrahámfalvi, ábránfalvi, záhi ág, br.

Mezőzáh, 1862. szept. 24., † Kv., 1948. szept.10., a mezőzáhi kriptába temették, de eltűnt, széthordták: politikus, diplomata, nagykövet, meghatalmazott miniszter, a család ezen ágának utolsó férfitagja. – U. Sándor és malomvízi Kendeffy Róza fia. Húga: Rozália. Örökbe fogadta húga, Rosalie/Róza br. Bánffy Jánosné unokáját, Istvánt a szerzetest, ábránfalvi Ugron-Bánffy István néven (Kv., 1928. okt. 31. – Panonhalma, 2005. jan. 1.). – Tanult Nagyenyeden a Bethlen koll.-ban, a segesvári ev. gimn.-ban, a bécsi konzuli Keleti Akad.-n (1881–86). Osztrák–m. diplomáciai szolgálatba lépett (1887-től), 32 évig működött főtisztviselőként, munkahelyei Brüsszel, Szmirna, Velence, New York, Varsó, a konzulátus ideiglenes vezetője Kijevben (1886–), konzulátus vezető Tibiliszben; főkonzul az egyiptomi Alexandriában (1900–), mezőzáhi uradalmat haszonbérbe adta (1900), Varsóban konzul (1903–1909), innen kezdte el a mezőzáhi kastély építésének irányítását. A buk.-i nagykövetség tanácsosa (1909), meghatalmazott miniszter és rendkívüli nagykövet Belgrádban (1911–13), a külügyminisztérium következett (1913–), majd Varsóban teljesített szolgálatot lemondásáig (1917–1918. dec.). Nyugdíjba vonult, visszatárt erdélyi birtokaira. Mezőtóhátban is voltak birtokai, a mezőzáhi kastélyába tért, amit magának építtetett, Bánffy János sógora tervei alapján és a kv.-i építész, Pákei Lajos végleges tervei alapján (1909–11). Családja nem volt, így pénzét a kastély építésébe fektethette, volt a kastélyban török, indiai szoba, ma az „A” kategóriába tartozó műemlék (Park u. 10.), ami a tulajdonába volt az államosításig (1947). Parkjában a távoli országokból hozott növények díszelegtek. Az államosítás után a kastély gabonaraktár, gyermekotthon volt. Több fontos közéleti funkciót töltött be. Előbb br. Jósika Samu mellett, később, mint ennek utódja, az Országos M. Párt elnöke (1923–26), visszavonul a politikai élettől. Ezután inkább egyházi és közgazdasági területen működött. Az újraalakult EME elnöke lemondásáig (1921. dec. – 1925. febr.), mindent megtett az egyesület állami elismertetéséért, de a román Vallás- és Művészeti Minisztérium nem ismerte el. A Ref. Teológiai Fakultás (1921–), az Erdélyi Ref. Egyházkerület főgondnoka (1923–35), majd. tb. főgondnoka, az egyházi műemlékbizottság tagja, a Hangya Szövetkezeti Központ elnöke, a Romániai M. Népliga díszelnöke. Az államtudományok doktora, cs. kir. kamarás (1890), v. b. t. t., m. kir. rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter. Ferenc József-rend nagykeresztje, a Román Koronarend nagykeresztje, a török Medsidje – és az orosz Anna-rend, a M. Érdemrend Nagykeresztjének kitüntetettje, a Johannita-rend M. Csoportjának tiszteleti lovagja (1896), jogi lovag (1904), rangidőse (1945–48). A kv.-i szegényházban halt meg.
– Irod.: Bárdi 2013; Bernády; Bicsok Zoltán: Fondok és gyűjtemények a Román Országos Levéltár Csíkszeredai Igazgatóságának kezelésében 4. (Örökségünk, 2009, 4. sz.); Bordás Beáta: Mezőzáh, Ugron István kastélya = Fundálók, pallérok; Bordás Beáta: A mezőzáhi Ugron-kastély építéstörténete = Liber discipulorum; Derék magyar embernek és kereszténynek maradni / Oláh-Gál Elvira beszélgetése Ugron Istvánné báró Bánffy Máriával (Székelyföld, 2012, 1. sz.); EM; Gudenus; Hőke Lajos: Mo. újabbkori történelme (Nagybecskerek, 1893); Időtár 3; Keresztes; Keresztes Gyula: Kastélyaink 14.: A mezőzáhi kastély (Nú., 1994. júl. 11.); Keresztes Gyula: Örökségünk 59.: A Mezőség udvarházai (Nú., 1994. júl. 15.); Kornis; (Krónika, 2005. okt. 19.); M. Johannita családtört.; MMA; Molter 1., 3.; Mureş, judeţ; Osváth; Pálmay; Pană; Politics and political parties in Roumania (London, 1936); RNL; Nem gondoskodnak az örökségről, de visszaadni sem akarják = Szucher 2015; Tăureni; Valori mureşene de patrimoniu.