ÚJFALVI Krisztina, mezőkövesdi; havadi Máté Jánosné (1780-tól)

Szőkefalva, 1761. szept. 3., † Mezőcsávás, 1818. jan. 29.: költő. Ú. Sámuel († 1828) küküllői főbíró főbíró és Sombori Bora leánya. – Apja halála (1768) után anyja egyedül nevelte a feltűnő szépségű és kellemes modorú lányt. Szerelmes volt gr. Haller Lászlóba, aki azonban utóbb mást vett feleségül. Elkeseredésében férjhez ment havadi Máté Jánoshoz, aki vagyonos birtokos és tudományosan képzett ember volt. Férjétől teljes szabadságot kért és azt, hogy ne tartson igényt. szerelmére. Az esküvő után (1780. máj. 22.) férjével a Maros menti Mezőcsávásra költöztek. Magányában a költészet és közeli barátnője, az őt gyakran látogató Molnár Borbála jelentett számára vigaszt, akivel sűrűn levelezett és aki miután megözvegyült, Szőkefalván lett Mikes gr.-nő társalkodónője. Nemsokára a teleket férje nélkül rokonainál kezdte tölteni, de tavasszal eleinte még visszatért férjéhez. Később Mv.-en, majd Kv.-ott lakott, majd férjét elhagyva végleg Kv.-ra költözött. Itt hamarosan nekilendült, élni akarása felülkerekedett: „amazonosan kezdett öltözködni, magas kalapot viselt és férfiakkal ingerkedett, kikkel levelezést folytatott”. Gáláns kalandjairól legendák jártak. Jóidéig élte világát így. Amikor férje megbetegedett, visszatért hozzá, de egy külön épületben lakott, és két évig ápolta súlyos vesebajban szenvedő férjét. (1813–1815. márc.). Férje betegsége alatt választották meg a falu jegyzőjének, így lett a világ első jegyzőnője. Ez alatt községe jegyzőjének is megválasztották. Saját kezűleg írta meg férje gyászjelentését (kelt Mezőcsáváson, márc. 25. 1815.), melyben elsírja szerencsétlen házaséletét. Ugyancsak elkészítette saját gyászjelentését is és az akkori erdélyi szokás szerint, hosszadalmasan leírja életét és szenvedéseit. Könyvtára Szőkefalván mai napig megvan és 173 magyar munkából áll, mind saját aláírásával van ellátva. Ennek katalógusát (4-rét, öt oldalnyi jegyzék) szintén U. K. írta és dédunokája, Kispál Sándor közzé tette a Philologiai Közlönyben (1887. évfolyamában). Költeményeit nem szánta nyilvánosságra, az ezeket tartalmazó füzet Döbrentei Gábor birtokába került és csak elszórtan jelentek meg. Fr. Kráter A máriavári hajadon… c. érzékenyjátékának fordítása kéziratban maradt (1799). Háromkötetes naplója érdekes művelődés- és irodalomtörténeti forrás. – F. m..: Barátsági vetélkedés, vagy Molnár Borbálának Máté Jánosné asszonnyal két nem hibái és érdemei felől folytatott levelezései (Kv., 1804); [Versei]. Kiad., jegyz. Kővári László (Figyelő, 1882), antológ.: Hölgyek Lantja. (Pest, 1865; 1873); A magyar költészet kincsesháza (Bp., 1895), Magyar versek könyve (Bp., 1937, 1942), Szigetek a Holttengerben (Mv., 1998); Versekben tündöklő Erdély (Kv., 1941).
– Irod.: Bakó Zoltán: Nem kell mindjárt lemondani a világról… (Vásárhelyi Hírlap, 2007. dec. 28.); Bakó Zoltán: Mezőcsáváson élt a világ első jegyzőnője (Vásárhelyi Hírlap, 2011. jan. 14.); Bánhegyi Jób: Magyar nőírók (Bp., 1939); Beöthy; Endrődi Sándor: Magyar hölgyek életrajzai (Pozsony-Bp., s.a.); Fábián; Hentaller Mariska, Fayné: A magyar írónőkről (Bp., 1889); Kornis Gyula: A magyar művelődés eszményei (Bp., 1927); Kővári László: U. K. (Család Könyve, 1855); Krón Füz. (1939. 4/9); A magyar irodalom története: Képes (Bp., 1906–07); MÉL; Pálmay; Pintér; Prém József: U. K. (Pozsony, 1886); RNL; Somkuti Gabriella: U. K. és elfeledett könyvtára (OSZK Évk., 1981); Somkuti Gabriella: Ú. K. és könyvtára (Gazdaságtörténet – könyvtártörténet. Berlász Jenő Emlékk. Bp., 2001); Szinnyei, Sinnyei J.; ÚMÉL; ÚMIL, Vajthó László: Halhatatlan magyar irodalom (Bp., s.a.).