URMÁNCZY Nándor, §

Maroshévíz, 1868. okt. 1.† Maroshévíz, 1940. okt. 31.: jogász, politikus, újságíró. – U. János (1807–1876) és Novák Mária Magdolna (1836–1900) fia, a család 6. gyermeke. Apja halála után, keresztapja, Száva Gerő brassói gyógyszerész (1833–1906) és felesége Novák Anna vette gondozásba, és ezért tanult Brassóban. Felesége: 1. Pallay Ezsébet, rövid ideig (1899–1904); 2. Freund Júlia Irén (Szatmárnémeti, 1874. aug. 22. – Bécs, 1960. dec. 18. Maroshévízen van eltemetve). Lányaik: Júlia (Bp., 1907 – Bp., 1986), Anna (Bp., 1908 – Bp., 1998), Maroshévízen vannak eltemetve. – Középiskoláit Brassóban végezte a szász iskolában (1875–77), majd a r. k. gimn.-ban (1877–80), jogi diplomát és doktorátust Bp.-en szerzett (1891). Beszélt és írt németül, franciául, angolul és románul. Előbb Kis-Küküllő vármegyében volt szolgabíró, aljegyző, tiszteleti főszolgabíró (–1901). Kinevezték Maros-Torda vármegye tb. szolgabírójának (1896. okt. 25.–), Kis-Küküllő vm. radnóti járásában szolgabírói helyettesítőként III. aljegyző (1897. máj. 28.–), helyettes szolgabíró a dicsőszentmártoni járásban (1898. dec. 27. – 1900. márc. 27.). Ezután tb. főszolgabírónak nevezték ki (1900. febr. 24. –) Sándor János Maros-Torda vm.-i főispán mellé, majd II. aljegyző (1900. máj. 26. –). Több utazást tett Német-, Francia-, Olaszo.-ba, valamint Angliába, Amerikába. Ogy.-i mandátumot nyert a szászrégeni választókerületben, parlamenti képviselő volt (1902. okt. 9. – 1918). A Szabadelvű Párt, gr. Apponyi Albert újjászervezett Nemzeti Pártjának tagja (1904. jún.), a Függetlenségi és 48-as Párt tagja (1905. jan. –), párton kívüli 48-as képviselő (1909 után). A vh.-ba önkéntesként vonult be (1915), Mv.-en a 9-es honvédhuszároktól kapott kiképzést, majd a bukovinai fronton teljesített szolgálatot, a vitézségi érem birtokosa lett (1917. máj. 31.). Leszerelt (1918. okt.). Kormánybiztossá nevezték ki Megalapította Jancsó Benedekkel, Sebes Dénessel és Ugron Gáborral a Székely Nemzeti Tanácsot (1918. nov.), megalakította a Területvédő Ligát és a Védő Ligák Szövetségét, melynek elnöke lett (1920. jan. –). Romániából kiutasították, birtokait a román állam kisajátította. Bp.-re költözött (1919), az irredenta mozgalom egyik hangadója volt, munkásságát a trianoni békeszerződés revíziójának szolgálatába állította, rendszeresen publikált a Pesti Hírlapban. Ő indította el az ún. országzászló-mozgalmat. Kezdeményezésére állították fel Bp.-en a Szabadságtéren az Észak, Dél, Kelet, Nyugat szoborcsoportot. Visszatért szülővárosába kevéssel halála előtt (1940. okt. 23.). Vers, novella, dal, elbeszélés, helytörténeti monográfia szerzője is volt (1894–1902), közölt az Erdély, A Hét, Ország Világ, Egyetértés, Magyar Géniusz, pesti Hírlap c. lapokban. Toplicai Híradó c. újságot hozott létre (1895), majd a Maroshévízi Híradót (1911). Politikai írásai jelentek meg különböző újságokban és könyvekben (1902–40). Maroshévízen mellszobrot emeltek tiszteletére Blaskó János szobrászművész alkotását (2011. aug.). – F. m..: Programbeszéd Szászrégenben 1906. ápr. 26 (németül is); Politikai jegyzetek (Bp., 1907); Lukács – Pavlik – Tisza idejéből (Bp., 1913).
– Irod.: Bíró Donát; Czirják Károly. Dr. Urmánczy Nándor élete és munkássága (Kv., 2006.; Csíkszereda, 2008); Garda; Koszta István: Földindulás –1916 = Pál-Antal–Simon; Polgári Élet (2006. szept. 8–14., 36. sz.; 2006. okt. 6–12., 40. sz.); A magyar országgyűlés (Bp., 1906); Maros megyei m. 3.; Szinnyei; ÚMÉL; Dr. Urmánczy Nándor élete és munkássága.
– Irod.: Száva 2012.