URSZULY Katalin

Marosújvár, 1921., okt. 21 † ?: költő. – Kolozsváron volt diakonissza, a város bombázásakor, 1942-ben sebesülteket gondozott a kórházban. Aztán Gyulakutára került, tisztviselő volt a hőerőműnél. Férjhez ment, a család Mv.-re költözött, Katalin könyvelőként dolgozott az Elektromaros vállalatnál. Egyedül nevelte unokáját, Magdolnát, aki eljuttatta a Népújság szerkesztőségébe azt a két füzetet, amelyek húszéves korától 1997-ig írt verseit tartalmazzák. „Két gyermeket felneveltem, / de szeretetre nem leltem – írja hetvenhat évesen. – Leltem inkább gyűlölségre, / gyűlölségre, megvetésre.” Ifjúkori próbálkozásai meglepő formaérzékről, különleges érzékenységről tanúskodnak. Erdélyiség, szerelem, a háború borzadálya, természetszeretet, istenhit: ezek a témái. Merenghetünk azon, mi lett volna, ha felfedezik. De Urszuly Katalinnak a Nú-ban (1991 szept. 15) jelent meg először nyomtatásban verse.
– Irod.: B.D. Kései dobbantás (Nú., Múzsa, 1991. szept. 15).