VÁRADI Árpád, Várady

Mv., 1882, † Mv., 1967. márc. 8.: építőmester, építészmérnök. – Jómódú kőfaragómester fia volt. A bp.-i Felsőépítőipari Iskolán szerzett oklevelet (1900), azután a Sándy Gyula műegyetemi tanár vezette műemléképítő- és helyreállító bizottságnál dolgozott mint részletrajzoló, kivitelező (1900–1902). Tóásó Zoltán építőmesterrel készítette el a mv.-i városháza pályatervét, ezzel a III. díjat nyert tervével vált ismertté (1905). A gyakorló évek után szerezte meg az építőmesteri oklevelet (1906). Mv.-en iparengedélyt váltott ki és önálló tervező- és kivitelező vállalata (1907. márc.–), majd építőanyag kereskedelmi vállalata volt 200 alkalmazottal. Építészeti tevékenységének zöme 1907–1917 közé esik. A nagyernyei unit. templom terve alapján készült el (1910). A Tisztviselő telepen Schneider Ivánnal közösen 24 szép kivitelezésű villát tervezett és kivitelezett, a szecesszió jegyében. Mint építkezési vállalkozó kivitelezte a somostetői Sportlövöldét, Gaudeamus vendéglőt; a Bürger vendéglőt (Gh. Marinescu u. 9. sz), a Gr. Széchenyi István Felsőtagozatú Kereskedelmi Iskolát (1908–12; ma Petru Maior egyetem; N. Iorga 1.), Közüzemek főépületét Kós Károly tervei alapján (ma Aquaserv), Székely – kioszk, vendéglő épületét (1910, ma a MOGYE-val szembeni napközi), a Kereskedelmi és Iparkamara épületét, a Zsidó hitközség kaszinóját (Rózsák tere 21. sz.), Nyugdíjpalota épületét (Enescu u. 2. sz.), a II. Rákóczi Ferenc Főgimnázium Szeminárium épületét (ma Unirea Líc.), dr. Schmidt Béla lakóházát (a Jókai / Eminescu u. 5. sz.), Bodolla-házat (Eminescu és Vörösmarty / Mărăşti u. sarkán); Marthy Pál tanár házát, Járványkórház épületét, a koronkai Téglagyár és a mv.-i Közműhelyek épületeit (Dózsa Gy. u. 15. sz.), építette még a Harmen Ignátz villáját (Dózsa György u. 91. sz., 1908–1909), a Creţu villát a Tisztviselő telepen (1912), Karácsonyi Géza háza (Vulcan u. 11. sz. alatt, 1911), Nagy Endre házát (Bradului u. 19. sz., 1912). Részt vett az I. vh.-ban (1917–18), mint műszaki hadnagy a 22. gyalogezred kötelékében barakkokat épített a volt Tanklaktanya helyén. Kátránypapír készítésével foglalkozott (1922–24); építész anyagraktárt létesített (1924), gépeket állított be közmunkára, tűzifát vágatott fel és küldött haza háztartásokba. Az 1933-as gazdasági válság tönkretette. Két év múlva újra megnyitotta részvénytársasági alapon raktárát (1947-ig). Építészmunkája elismeréseként építészmérnöki címet kapott (1942). 40–50 állásából kitett zsidó fiatalnak adott munkát (1944 tavaszán). Államosították az ipartelepét (1948), ma a helyén a (Cuza Voda-i) városi piac van (1962–). Az Állami Építészeti Vállalat tervezője lett (1950). Részt vett a Dózsa Gy. utcai tömbházak, a borszéki borvíztöltőde, a gyergyóremetei tejporgyár felépítésében. Nyugdíjba ment (1965). A MP alelnöke, a M. Kaszinó tagja, a Mv.-i Keresztény Magyar Kereskedelmi Egyesület ügyvezető elnöke, az Építőiparosok Szövetségének és a M. Iparosegyesület választmányi tagja volt. A Román Építészek Egyesületi tagja. Nagy Jenő gyógyszerész testvérét vette feleségül. Három fiuk született: Árpád, Márton és Huba.
– Irod.: Erdélyi ezredek; Fodor Sándor: Az elfelejtett építőmester (Nú., 2006. márc. 4.); Fodor Sándor (S): A volt csatornahálózati főtelep márványtáblái (Nú., Színes Világ, 2008. aug. 30.); Híres polgárok; Időtár 2; Keresztes; Keresztes Gyual: Hatvanöt év az építőmunkában (Nú., 1997. dec. 6.); Keresztes Gyula: Szecesszió Mv.-en: 5.: Közművelődési ház 1. (Nú., 1991. nov. 23.); Keresztes Gyula: Szecesszió Mv.-en 6.: A stílus folytatása (Nú., 1992. febr. 1.; 1992. febr. 8.); Man: Tg. M. 2.; Maros megyei m.-ság.4.; Mv.-i Almanach (1912); Sipos; Visnai.