VARGA Lajos, kibédi és makfalvi, vitéz (1945-ig)

Szentgerice, 1898. jan. 16., † ?, 1945 után: orvos, belgyógyász. – Részt vett az I. vh.-ban. A kv.-i (1918–), a Bp.-re menekült kv.-i (1919–), a szegedi egy.-en tanult (1921–), és orvosi oklevelet szerzett (1925). A szegedi egy. élettani int.-ében gyakornok (1921–), belgyógyászati klinikáján gyakornok (1922–33), tanársegéd; a belgyógyászati hematológia c. tárgykör magántanára (1932–), belgyógyász és röntgenológus szakorvosi vizsgát tett (1932). Honvédorvosi szolgálatba lépett (1933–), a bp.-i Honvéd Kórházban törzsorvos, majd főtörzsorvos volt (1933–40). A kv.-i egy.-en a belgyógyászati diagnosztika ny. r. tanára, a belgyógyászati diagnosztikai klinika igazgatója (1940–44). Tanulmányutat tett Franciao.-ban (1930. k.). Főként belgyógyászati és hematológiai kérdésekkel foglalkozott. Szaklapokban közölt, többek között: Orvosi Hetilap, Gyógyászat, Bp.-i Orvosi Újság, M. Röntgen Közl., Zeitschrift für klinische Medizin, A Magyar Biológiai Kutató Intézet munkái. – F. m..: A halált közvetlenül megelőző és követő vérképekről (Rigler Gusztáv Emlékk. Szeged, 1926); Haematologiai diagnostika (Bp, 1939); A hormonok belgyógyászati jelentősége (A Balatonfüredi Orvoshét előadásai, 1942 [1943]); A háborús táplálkozásról (Bp, 1943); Recklinghausensche Krankheit und Nierenzyste. Armentano Lajossal (Kv., 1943); A vérszegénység kórtana (Ért. az Erd. Múz. Egyes. Orvostud. Szakosztálya munkájáról, 1943. 56. kötet [1944]).
– Irod.: ÚMÉL.