VÁSÁRHELYI BABA Ferenc; Vásárhelyi Baba Franciscus, Marosvásárhelyi Baba Ferenc

Mv., 1690 k., † Pápa, 1740: borkereskedő, fordító. – Nagyenyeden tanult (1710–), ahol köztanítói állást is viselt, azután Odera-Frankfurtban látogatta az egyetemet (1717–22). Onnan visszatérve Kv.-on tokaji borral kereskedett, de üzlete nem sikerült, eladósodott. Kalandos élete tragikus véget ért, mint háborodott elméjű bolyongott városról városra, míg Pápán meghalt. Latinból magyarra fordította és kiadta Vitringának Typus theologiae practicae c művét a Lelki élet azaz az Úr Jézus Krisztusban igaz hit által beoltatott és őbenne élő emberek lelki állapotjának rövid leírása címmel. Erre a könyvre tanára Noltenius János hívta fel a figyelmét. Valószínűleg ő is coccejánus elveket vallott, Respondens volt a „De auctore decalogi” (1717.) tartott vitán. Gyászverset írt a Pápai Páriz Ferenc halálára (1717.). Borosnyai Lukács János üdvözlő verset írt hozzá (1722). Néhány peregrinus levelét (1711–50) a Teleki téka őrzi (Adattár 6, 1980). – F. m..: Exercitatio theologica de auctore Decalogi prima … praeside … Philippo Ouseel … examini submittit (Francofurti ad Viadrum, 1717); ford.: Campegius Vitringa: Lelki élet (Frankfurt, 1722).
– Irod.: Catalogus Bibliothecae Hungaricae F. Széchenyi (Sopron, 1799); Ferenczy–Danielik; Krón. Füz. (1940. 4/10); RMK III/18. sz.; Róth: Született nyelvünkön; Szabó–Szögi; Szinnyei; ÚMIL; Zoványi; Zoványi Jenő: Magyar coccejánusok a 18. sz.-ban = Kisebb dolgozatok a magyar protestantizmus történetének köréből (Sárospatak, 1910).