VÁSÁRHELYI TŐKE István, Marosvásárhelyi, ifj.

Mv., 1697 k., † Nagyenyed, 1768. ápr. 14.: tanár, természettud. szakíró. ~ István székelyudvarhelyi rektor fia. – A nagyenyedi kollégiumban (1715–) tanult. Azután külföldre ment és az oderafrankfurti (1722–), az utrechti egy.-en teológiát hallgatott (1724–). Utrechtben nyilvános vitán is részt vett. Respondeált az „Ad historiam Pauli apostoli” (1725.) kitűzött vitán. Muitán haza jött a nagyenyedi kollégiumban a filozófia fizika és a matem. tanára volt (1725–1745). Bölcsészeti és csillagászati munkákat írt. Erdélyben ő honosította meg a kísérleti fizika tanítását, Mo.-on ő írta az első kísérletifizika-tankönyvet. A kartéziánus ortodoxia és a kísérleti fizika eredményeinek összehangolására törekedett, de pedagógusként az ortodoxiát és a régi, elavult hagyományokat védelmezte; a kartéziánus tanokat védve utasította el Wolff filozófiai tanításait. Munkáiban a newtoni dinamika hatása is felfedezhető. – F. m..: Circa aeternum adorandae trinitatis consilium de regno gratiae in homine erigendo versantis. (Oderafrankfurt. 1724.); Institutiones philosophiae naturalis dogmatico-experimentalis (Nagyszeben, 1736); Consideratio magnitudinis mundi adspectabilis… (Nagyenyed, 1766).
– Irod.: Benkő József: Transilvania (Vindobonae, 1777–78); Fülöp–Ferencz; Fodor Ferenc 2000; Gergely Pál: Székely világjárók (Bp., 1940); Hermányi Dienes József emlékirata (Kv., 1925); MÉL; Rugonfalvi Kiss; Szabó–Szögi; Szinnyei; Szinnyei J- Sz. J.; ÚMÉL; ÚMIL; Zoványi.