Mv., 1901. júl. 19., † Vác, 1965. okt. 16.: vegyészmérnök. – A bp.-i műegy.-en vegyészmérnöki oklevelet szerzett (1925). A bp.-i műegy.-en, majd a bp.-i iparműv. isk.-ban tanársegéd (1925–35). Önálló kisiparos (1936–40). Kidolgozta az általa ergonnak nevezett tűzálló üveg gyártási technológiáját, amelynek nagyüzemi gyártására megalapította a karcagi üveggyárat (1940), amelynek műszaki vezetője (1950–). Optikai üvegkísérletei során szerzett tórium-sugárfertőzés következtében halt meg. Az 1950-es évek első felében tud. kutatásai és üzemi kísérletei során megoldotta a híradástechnikai C–9 és G–28 jelű speciális üvegtípusok előállítását. Az üveggyártás minőségének javítása érdekében több műszert szerk., valamint különleges biológiai szűrőberendezéseket állított elő. Tanulmányozta az üvegnek fúvólánggal történő megmunkálását, üvegfigurákat és különleges színezésű mázzal bevont kerámiatárgyakat készített. Számos, speciális célokat szolgáló üvegfajtát dolgozott ki. Több szabadalmát jegyezték be. Az üveggyártás mellett egyéb témákkal is foglalkozott, pl. rovarokról, pókokról készített 100-szoros nagyítási másolatokat (Brüsszeli világkiállítás, 1964). Kossuth-díj (1954).
– Irod.: MÉL; ÚMÉL.
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE