VISKY Árpád, §

Székelyvécke, 1940. júl. 8. † Sepsiszentgyörgy, 1986. jan. 12., Mv.-en a ref. temetőben temették el: színművész. – Középiskoláit Székelykeresztúron végezte majd Mv.-en a Szentgyörgyi István Színművészeti Főiskolán szerzett diplomát (1963). Ígéretes tehetség volt a főiskolán, felváltva játszotta Tartuffe szerepét tanárával, Kovács Györggyel. Színész volt a sepsiszentgyörgyi Áll. M. Színházban (1963–65), Mv.-en a Nemzeti Színházban (1965–75), ismét Sepsiszentgyörgyön (1975–83). A székelyudvarhelyi Népszínházban színpadra állította H. Pintér A gondnok c. darabját. Művészi pályája során kerülte a harsányságot, többnyire visszafogott hangon szólalt meg, de mindig feszültséget hozott a színpadra. Karizmatikus egyénisége a pódiumon is érvényesült. Előadóművészként Százszor is, végül is c. Ady és az Értelemig és tovább, Eszmélet c. József Attila műsorai a legjelentősebbek. Számos irodalmi esten lépett fel Petőfi, Ady, József Attila, Radnóti versekkel. Többször szerepelt a rádióban és televízióban. Váratlanul és titokban letartóztatták (1983. febr. 23.), rendszerellenes izgatásért öt év szabadságvesztésre ítélték (1983. júl. 11.), politikai fogoly a nagyenyedi és a zsilávai börtönben, kegyelemben részesült, kiszabadult (1984. aug. 23.), de színpadra nem léphetett, ezért segédmunkás lett, Sepsiszentgyörgyön és Mv.-en dolgozott. Halálának körülményei tisztázatlanok, a hivatalos álláspont szerint öngyilkos lett. Nevét viseli a szentgyörgyi Művelődési Ház színjátszó köre és a székelyvéckei kultúrotthon, a falára Hunyadi László szobrászművész plakettje került (2005. aug. 14.). A Magyar Művészetért poszthumusz díjjal tüntették ki (2007). – F. sz.:: Tolvaj (f. h. Mv.-en 1960, Rostand: Cyrano de Bergerac); Merkúr (Kleist: Amphitryon); Polgármester (Dürrenmatt: Az öreg hölgy látogatása); Kurrah (Vörösmarty M.: Csongor és Tünde); De la Fontaine (Sütő A.: Csillag a máglyán); Tiborc (Katona J: Bánk bán); Tullio (Buero–Vallejo: Az alapítvány); Tartuffe (Moliere), Pataki István (Szabó Lajos: Mentség); Férj (Csiky László: A nagypapa látni akar benneteket); Caţavencu (Caragiale: Az elveszett levél); Káin (Sütő A.: Káin és Ábel); Woyzeck (Büchner); Parmenion (Sütő A.: A szuzai menyegző).
– Irod.: Gazda–Tófalvi; A Hét évk. (1982); Katona Szabó István: Az Új Élet lexikona, 166. (Új Élet, 1977., 12. sz.); Krónika (2005. szept. 5.); MSZL; fotó; MSzínL.; Mészely Réka: A párt vagy az állam ellen vétett V. Á? (Nú., 2005. szept. 1.); Nagy Pál: Gond; [Nekrológ] (V. Z., 1986. jan. 14.); Nagy Pál: V. Á. József Attilája (Erdélyi Figyelő, 1990, 1–2. sz.); RMIL; Tófalvi Zoltán: Kinek játszol a sírban, V. A? (Nú., Múzsa, 1994. jan. 20., 131. sz.; 1994. júl. 7., 155. sz.); Tófalvi Zoltán. Zúzmora-koszorút a sírra: V. Á. színművész halálának 20. évfordulójára (Székelyföld, 2006, 1. sz.); ÚMÉL.