VITA Zsigmond

Nagyenyed, 1906. jún. 16., † Kv., 1998. jan. 1.: tanár, tanár, művelődéstörténész. – A Vita család disznajói és haranglábi származású földbirtokos. Dédapja: Zeyk Domokos, Bem József hadsegéde. Nagyapja Vita Sándor, kúriai bíró, a memorandum perben enyhe ítéletre törekedett. V. Ödön huszárkapitány és Zeyk Gabriella (1879. – 1955. jan. 4.) fia. Testvérei: Matild – Török Dénesné (1901. szept. 16. – 1997. jan. 21.); Sándor (Nagyszeben, 1904. febr. 1. – 1993.), felesége Koczogh Sára (1912–0997); Ella – Bodor Györgyné (1912. jún. 17. –). Felesége: Veress Rozália (1908. nov. 8. – 1982. szept. 8.). Leányaik: Ágnes – Vörös Istvánné; Etel. – Gyulafehérváron, majd Nagyenyeden éltek, de sok rokoni szálal és gyakori jelenlétével kötődött Mv.-hez. Az enyedi koll. szelleme nagy hatással volt neveltetésére, különösen Áprily Lajos biztatása jelentett sokat. Írásait egyetemi évei alatt már közölni kezdték a kv.-i és más erdélyi folyóiratok. Tehetségére Kuncz Aladár is felfigyel, az ő biztatására ment a Sorbonne-ra, párizsi, illetve grenoble-i tanulmányútja után a Bethlen Koll.-ban tanított (1924–) két és fél évtizeden át, új jelenségekre irányította diákjainak figyelmét. A tanítóképzős Sütő András írói tehetségére is ő figyelt fel. A Tg.-jiui internálótábor sem tudta megtörni jellemét. Munkássága rendkívül sokoldalú, publicista, irodalomkritikus, irodalomtörténész, esztéta. A Dél-Erdélyben maradt Kacsó Sándorral gazdalapot adott ki. Antológiát szerkesztett, a Pásztortűz, az Erdélyi Helikon és az Erdélyi Fiatalok munkatársa, az Aradi Szemle egyik szerkesztője (1943–1944). Kós Károly levelei V.Zs.-hoz. A szocializmus éveiben többszörös nyomás nehezedett rá, mint m. nemzetiségű polgári értelmiségre. Tanári katedrájától megfosztották, ezután könyvtárosként dolgozott a Koll.-ban. A könyvtár gazdag kéziratanyagából nyilvánosságra segít sok régi szellemet. Irodalomtörténeti kutatói munkásságának és egész életművének két legkiemelkedőbb alkotása Áprily Lajos, az ember és a költő c. átfogó monográfiája, másik híres munkája a Jókai Erdélyben c. kötete. – F. m..: Nemzet és sors a Bánk bánban (1941); Erdélyi művelődési törekvések száz évvel ezelőtt (1941); Románia magyar irodalmának bibliográfiája 1940–1942 között (1942, 1944); A nagyenyedi Bethlen kollégium ifjúsági irodalmi törekvései a reformkor kezdetén (1943); Tudománnyal és cselekedettel (Buk., 1968); Áprily Lajos, az ember és a költő (Buk., 1972); Jókai Erdélyben (Buk., 1975); Művelődés és népszolgálat (Buk., 1983), Az enyedi kohó (Bp., 1986); Enyedi évek, enyedi emberek (1998); Erdélyi sétáló (2000); Légy hív mindhalálig. _Visszaemlékezés az életemre = Múzsa; társsz.: Biblioteca Bethlen din Aiud (Turnowsky Sándorral, Buk., 1957); Népismereti dolgozatok (Buk., 1976, 1977, 1978, 1980); Gyermek és ifjúsági irodalom. Tankönyv az óvónő- és tanítóképző pedagógiai líceumok számára (Józsa Miklós-, Király Lászlóval, Buk., 1977, 1983), Utunk Kodályhoz. Tanulmányok, emlékezések (Buk., 1984), Légy hív mindhalálig: Visszaemlékezések az életemre = Volt jövőkbe nézve; szerk.: Gyulai Pál: A szél és a nap. Versek és mesék (vál. elősző; Buk., 1975); Gáspár János: Kerekecske dombocska. Mesék, versek, mondókák. (Válogatta és bevezette, Buk., 1977, 1978); Pósa Lajos: A tulipános láda. Mesék. Válogatta, jegyzetekkel ellátta, az előszót írta; (Buk., 1981).
– Irod.: Balogh Béni: Egy nemzet a kultúrájától függ, azáltal emelkedhet fel és süllyedhet le; Helikon 1924–1944; Józsa Miklós: V. Zs emlékműsor (Nú, 2002., márc 26); Kántor–Láng; Korunk; Marosi Ildikó; Molter 3.; V. Zs.: Légy hív mindhalálig: Visszaemlékezések az életemre (Nú., Múzsa, 1996. jún. 14., 249. sz.; 1996. júl. 12., 253. sz.; 1996. szept. 20., 263. sz.); Kedves Zsigmond: Vita Sándor levelei V. Zs.-hoz / Sajtó alá rendezte Györfi Dénes (Mv., 2009); Réthy–Váczy; Réthy–Újvári–Váczi; Vita Zsigmond = Volt jövőkbe nézve.