VITÁLIS Ferenc

Dicsőszentmárton, 1930. szept. 22., † Dicsőszentmárton, 2000. jan. 4.: oktatómester, műkedvelő színjátszó. – Szakközépiskolát végzett Mv.-en (1949). Dicsőszentmártonban a Hercules Szövetkezet műszaki rajzolója (1949–); Mv.-en a 8. sz. Építkezési Tröszt munkatelepvezetője (1952–59), Dicsőszentmártonban a 4. sz. iskola oktatómestere (1959–90). Nyugdíjba vonult (1990). Hobbiját a műkedvelő színjátszást hivatássá fejlesztette. A dicsőiszentmártoni műkedvelő színjátszás kezdete óta részt vett annak munkájában (1954–). körüket társulatként ismerték el (1970–), ennek vezetője volt. Népszínházi státust szereztek (1993–). A M. Ház alagsorában volt a népszínház próbaterme. Ismertek lettek az egész Kis-Küküllő mentén, felléptek Mo.-on, Svédo.-ban Sötő András: Advent a Hargitán c. Darabjával. Minden jelentős hazai műkedvelő seregszemlén részt vettek sikerrel. Megkapta az EMKE Szentgyörgyi Isván-díját (1992), a sepsiszentgyörgyi Concordia Fesztiválon kitüntetést kapott mint rendező. Róla nevezték el a dicsőszentmártoni Népszínházat. – F. r.: Móricz Zs.: Légy jó mindhalálig (1970); Gárdonyi Géza: A lámpás (1971); Méhes György: 33 névtelen levél (1973); Harci feladat (1974); Jókai Mór: Fekete gyémántok (1976); Leányok (1977); Arany ember (1979); Hasek: Svejk (1981); Bródy Sándor: A tanítónő (1983); Gárdonyi Géza: Ida regénye (1985); Géczi: Gimesi vadvirág (1987); Barta Lajos: Szerelem (1989); Fruska (1991); Sütő András: Advent a Hargitán (1993) – F. kiáll.: grafikai kiállításai Dicsőszentmártonban: 1974, 1978.
– Irod.: Bölöni Domokos: Mennyire halunk meg?: V. F. (1930–2000) (Nú., 2000. jan. 7.); Damian; Kelemen; KKACs.