VLASIU, Ion, § eredeti neve: Vlas Ioan; álnevei: Lukian Vlasiu, Saul Palaghia, Gheorghe Scridon

Maroslekence (Maros), 1908. máj. 6., † Buk., 1997. dec. 18: szobrász, író, festő. – Tanult szülőfalujában és Ugrán a nagyszülők gyámsága alatt, mert árva volt. Tanulmányait a mv.-i Fa- és Fémipari Iskola asztalos részlegén folytatta (1921–26). Nevét Vlasiura változtatta (1921). Főszerkesztője az Arta plastica folyóiratnak (1922–27), Kv.-on a Szépművészeti Akad. szobrász szakán tanult (1928–31), tanárai Romulus Ladea, Catul Bogdan, Aurel Ciupe. Faragott kőbe, márványba, fába, festett és rajzolt. Verssel Kv.-on jelentkezett az O lume nouă c. folyóiratban (1930). Erdélyi tevékenységének helyszínei Lekence, Marosugra és Bisztra. Mv. egyéni szobrászati kiállítással debütált Lukian Vlasiu néven (1932). Több művésszel közösen szerkesztette a Herald c. avantgarde folyóiratot (1933), amelyben Saul Palaghia néven közölt. Részt vett a Dimitrie Gusti által szervezett területkutató kampányban Mózes községben az Avasban (1936). Kv.-on megnyitott egy szobrász szabadiskolát (1936). Tanulmányutat tett Európa több városában: Prága, Belgrád, Bp., Zágráb, Velence, Milánó és Párizs, ahol megismerkedett Brâncuşi-sal (1937–). Kiállított Párizsban is, majd a világ több más országában, folyóiratokban publikált. Párizsban megírta önéletrajzi regényét Am plecat din sat c.-mel (1938). Kv.-ra költözött (1939). Bécsi Diktátum után Buk.-ben telepedett le (1940), és minden hivatalos művészeti szalonban részt vett. Tagja lett az Írószövetségnek. Saját költségén adja ki a Poveste cu năluci c. kötetét (1941). Elkészítette Ion Antonescu szobrát, szobrokkal vett részt a román állam által Drezdában, Zürichben és Stockholmban szervezett kiállításon (1943). A Képzőművészek Testülete (Corpul Artiştilor Plastici) a Hivatalos Közlönyben közölte a 175 tagja nevét (1943. febr. 27) és köztük szerepelt I. V. is. Annak a komissziónak a tagja volt, amelynek feladata a berlini román vallásos múzeum felállítása, ezért a katonaság alól is felmentették (1943). A Művészeti Minisztérium inspektora (1945–47?). Több hazai kiállítást szervezett, emlékműveket valósított meg, a Képzőművészek Szövetsége folyóiratának, az Artának, a főszerkesztője (1963). Munkatársa volt több időszakos kiadványnak: Acţiunea, Piatra, Gând românesc, Caleidoscop, Societatea de mâine, Revista literară, România nouă, Naţiunea, Sympozion, Ţara nouă, Ţara noastră, Dacia, Dacia rediviva, Fapta, Ardealul, Lumină şi culoare, Hyperion, Arta plastică, A Hét, Viaţa studenţească, St. r., Vatra stb. A Műkritikusok Nemzetközi Egyesülete tagjai közé választotta. A kv.-i BBTE „Doktor Honoris Causa” címet adományozott neki (1993). Mv. Város Díszpolgárává avatták (1997).. A román történelemből és népművészetből merítette legtöbb témáját, megtalálva hozzá a legmegfelelőbb anyagot, legyen az kő, márvány vagy bronz. Számtalan művészeti és irodalmi díjban, kitüntetésben részesült: az Akadémia szobrászati díja (1928), a Román Akadémia irodalmi díja az Am plecat din sat c. regényéért (1939); II. Díj szobrászatért az Erdélyi Képzőművészeti Kiállításon: 1919–1939, amelyet az ASTRA szervezett Kv.-on (1939), „Anastasie Simu” Díj szobrászatért (1942, Buk.-ben a Salonul Oficial-on, 1943), I. Díj Puskin mellszobráért (1945), Kultúrális Érdem (Meritul Cultural, II. oszt., 1968), az Érdemes Művész c. és az „Eminescu-Creangă” Emlékérem (1969), Kulturális Érdem és medálion (Meritul Cultural, I. oszt. és az „A 50-a aniversare a PCR „, 1971), A Köztársaság kikiáltásának 25. évfordulója („A 25-a aniversare a proclamării Republicii”) érem (1972, a „23 August” III-oszt. kitüntetés a Horia, Cloşca, Crişan emlékműért Kv.-on (1974), a Románia fasiszta uralom aloli felszabadulásáért érem („30 de ani de la eliberarea României de sub dominaţia faşcistă”) a balázsfalvi Monumentul Unirii emlékműért (1975), Munka Érdemrend (Ordinul Muncii, II. oszt. a Piatra Neamţ-i Ion Creangă emlékműért (1983), az Írószövetség Díja a „Cartea de toate zilele” c. kötetéért (1987). – F. kiáll.: Mv. (1932–35), Kv. (1932–35, 1939; születésének 75. évfordulóján festészeti és szobrászati kiáll., 1983. máj.); Párizs (három fába vésett szobrát a Nemzetközi Jelenkori Kiállításon mutatták be, személyes festészeti kiállítása volt, kőszoborral és festményekkel vett részt a „Salon des Tuileries”-en, 1937–38); Buk. (Dalles terem, 1942, 1944; Căminul Artei, 1943; Brezoianu u.-i könyvesüzletben Aurel Cojan festővel, 1943), Odesa (1942), Párizs, Drezda, Zürich, Stockholm, Belgrád (1945), Bp.(1945), Moszkva, Torino; Middelheim (Belgium, a Nemzetközi Szabadtéri Szobrászati Szalonban, 1967); Párizs (Brâncuşi Emlékkiállításon, 1967); Velence, Biennálé (1976); a szocialista országok 30 győzedelmes év vándorkiállításán Moszkvában, Prágában, Bp.-en, Szófiában, Plodvivban, Varsóban és Buk.-ben (1976); Varsó (1977); Pireu (Görögo., 1979); Buc. (1980); köztéri szobrai: Segesváron Zaharia Boiu, Ilarie Chendi, Nicolae Filipescu mellszobor és a város líceuma részére készítette M. Eminescu és O. Gogáét (1939) és kőbe faragta George Boldea költő síremlékét is (1937). Horea, Cloşca és Crişan emlékmű és az 1907-es parasztfelkelés c. Kv.-on, a balázsfalvi Szabadság Mezején Bărnuţiu és Alexandri mellszobor, a gyulafehérvári Győzelem emlékmű, Buk.-ben a Bellu Temetőben a George Coşbuc síremléke (1944), a Ion Creangă szoborcsoport a Herestrău Parkban (1971), a szászrégeni Petru Maior mellszobor, Aurel Vlaicu szobra a mv.-i repülőtéren (1976); a Constantin Romanu Vivu szobor, amely marosszentgyörgyi iskola előtt áll (1980-as évek végén), Marosludason Eminescu és Coşbuc mellszobra és Gheorghe Şincai mellszobra a hasonló nevű iskola előtt (1996). Szászrégen központi parkjában Mihai Eminescu szobrát leplezték le (2000. júl. 9.). Portréi neves román személyiségekről: Sadoveanu, Eminescu, Bacovia, Creangă, Luchian és mások, érzékenyen mintázta meg a női portrékat és szobrokat is. 120 művét Mv.-nek adományozta (1986) ). – F. m..: Am plecat din sat (Sighişoara, 1938; Buc., 1957; 1979; 1988; Tg. M., 2008); Poveste cu năluci (Buc., 1941); Amintiri (Buc., 1942); Drum spre oameni 1–3. (Buc., 1961; 1970); Puiul de veveriţă (Buc., 1962); O singură iubire (Buc., 1965; 1977); În spaţiu şi timp: 1–4. (Buc., 1970, 1971, 1973, 1987); Lumea poveştilor (Buc., 1972; 1978); Ghicitori, ghicitori, ghicitori (Buc., 1973); Cartea de toate zilele (Cluj-N., 1984); Copil fermecat (reg.; Buc., 1984); Succes moral (reg.; Buc., 1985); Monolog asimetric (Buc.; 1988); Obraze şi măşti (Buc., 1995); Casa de sub stejari – Jurnal 1976–1977 (Buc., 1999); Vlăsiile (versek; Tg. M., 2000); Vlăsiile şi alte poeme (Tg. M., 2004); kézirata: Nebunul din turn (regény, amelyen több mint 20 évig dolgozott); társsz.: Antologia poeţilor tineri din Ardeal (ill.; Cluj, 1940); Din vieaţa satului transilvănean: culegere de povestiri din mai mulţi autori (Cluj, 1942); Pagini mureşene (Tg. M., 1980); Ţuculescu, Ion: Album (előszó; Buc., 1966).
– Irod.: Băciuţ, Nicolae: Ion Vlasiu, dincoace de spaţiu şi timp (Tg. M., 2008; Boldea Iulian: Scriitori rom. cont (1996); Borda, Dorin – Romeo, Soare: Galaxia valorilor (Tg. M., 2007); Bota, Sorina; Breazu, Ion: Literatura Transilvaniei (Buc., 1944); C.l. (2000. szept. 19; 2002 ápr. 2.; 2003, máj. 6–7); Ciucă, Valentin: Colocvii pentru pentru mai tîrziu (Iaşi, 1980); Colocvii: Expoziţia de pictură şi sculptură a lui I. V. (Convorbiri literare, 1944, 2. sz.); Cosma; DSR; Husar; Izsák Márton: I. V. szobrászművész 75 éves (V. Z., 1983. máj. 14.); Megnyílt I. V. szobrászművész kiállítása (V. Z., 1983. máj. 21.); Micu D.: Scurtă istorie a lit. rom vol. 2; Mureş, judeţ; Mv. műv. vár.; Ogra; Pelin; R. Peneş: Köszöntjük a 70 esztendős I. V.-t (V. Z., 1978. máj. 17.); Radio, Almanah; Siebenbürgen (Buk., 1943); Sepsiszéki; Şerban, Melinte: I. V. gyűjteményes kiállítása (V. Z., 1984. febr. 26.); Todea 2013; Vianu, Tudor: I. V. (Revista română, 1942, 1–3. sz.); Vlasiu, Ion: Vlasiu (album, bev. Dan Grigorescu; Buc., 1970); Vlasiu, Ion: Vlasiu (album, bev. Ion Frunzetti; Cluj, 1973); Vlasiu, Ion: I. V.: album (bev. Călin Demetrescu; Buc., 1984).