VOICULESCU, Dan §

Szászkézd, 1940. júl. 20., † Buk., 2009. ápr. 29.: zeneszerző, zenetudós, tanár. – Édesapja a szászkézdi iskola igazgatója volt (1938–). A család Segesvárra költözött (1940–). Első zenei ismereteit a családnak köszönhette, amelyben mindannyian muzsikáltak és a zene bűvkörében nevelkedtek. A líc. elvégzése után az egyetemet Kv.-on végezte a Gh. Dima Zeneakadémián zongora szakon (1958–64), Kardos Magda és Sigismund Toduţă tanítványaként. Tovább képezte magát a Staatliche Hochschuke für Musik-on Kölnben (1971–72), Stockhausen és Humpert-nél. Nemzetközi nyári előadások hallgatója Velencében (1968), Darmstadtban (1972, 78). Különösen a jelenkori elektronikus zene érdekelte. A zenetudományok doktora Polifonia sec. XX. c. disszertációjával (1983), és mesteri címet szerzett. Tanár a kv.-i Gh. Dima Akadémián (1963–2000), ahol zeneszerzést összhangzattant tanított; egyetemi tanár a buk.-i Nemzeti Zeneakadémián (2000–), doktorátust vezető prof. Mesterkurzusokat tartott Moldova Köztársaság, Olaszo.-ban. Mint zeneszerző írt vokálszimfonikus műveket, kamaradarabokat, dalokat román költők (több mint 60 dalt L Blaga, M. Sorescu, N. Labis, N. Stănescu) verseire, zongoraműveket (Carte fără sfârşit 1–3. kötet tanulóknak). Több mint 100 gyermekkórus dalt szerzett (Prin timp….c.-mel), amelyeket a szászkézdi gyermekeknek ajánlt, felidézve gyermekkora felhőtlen éveit. Kamarazeneművei közül a Kopasz énekesnő (Cântăreaţa cheală) tűnik ki, amely Eugen Ionesco műve alapján született. Zenetudományi kézikönyvek szerzője, szerkesztő-kiadója a kv.-i egyetem Lucrări de muzicologie évente megjelenő kiadványának (8–20 k.). Tanulmányai, ismertetői megjelentek a Muzica, Contemporanul, Tribuna, Făclia c. folyóiratokban. Több rádió és televízió adást vezetett. A Román Akadémiának, a Román Zeneszerzők Szövetségének tagja (1965–), a Sigismund Toduţă Alapítvány létrehozója és elnöke (1995–2000). Elnyerte a Zeneszerzők Szövetségének díját (1972, 74, 78, 95), a RTA G. Enescu-díját (1984). – F. m..: Simfonia ostinato (1963); Viziuni cosmice pentru orchestră (1968), Muzică pentru coarde (1971); Piese pentru orchestră (1975); Cantata patriei pentru bariton, cor mixt şi orchestră (1977); Cântăreaţa cheală (1992–93); Suita Codex Caioni pentru orchestră şi coarde (1996); Inflorescenţe pentru orchestră şi coarde (2001).
– Irod.: Saschiz; Todea 2013.