WAGNER-REGENY, Rudolf, § Rudolf Wagner Regheni

Szászrégen, 1903. aug. 28., † Berlin, 1969. szept. 18.: zeneszerző. – Felesége: 1. Leli Dupernex (1947), 2. Gertie Voht (1950). – A középiskolát szülővárosában és Segesváron (1916–) végezte, majd a lipcsei konzervatóriumban tanult zongorát Robert Teichmüllernél, a berlini Állami Akadémiai Zenefőiskolán tanult (1919–25). Berlinben a Volksoper-ben volt korrepetitor, kórusigazgató, majd csak a zeneszerzésnek élt (1928–). Első operái B. Balan kiadónál kezdtek megjelenni (1923–). A bécsi Universal-Edition javaslatára írta V. Hugó nyomán Der Günstlin (A kegyenc) c. operáját, a drezdai operában mutatták be (1935), a legnagyobb és legtartósabb közönségsikernek örvendett, hat országban 100 színpadon játszották, Szebenben is bemutatta Carl Gorvin vezényletével a német színház, erre az előadásra a szerző egyetlen erdélyi útján került sor (1935). A berlini operában volt a nagysikerű ősbemutatója a Calais-i polgárok operájának, H. v. Karajan vezényletével (1939), a bécsiben a Johanna Balk c. operájának (1941), rendeletre mind a két művet levették a műsorról. Katonának hívták be (1943), a háború után Güstrowban telepedett le, ahol a meghalt a felesége, Leli Dupernex. Átvette Rostockban az újjáalakult zenei főiskola vezetését (1947–), amely ma a nevét viseli. Rostockban is, a berlini zenefőiskolán (1950–68) is a szerkezettan tanára volt, Kelet-Berlinben is tanított a művészeti akadémián. Ismert operáit újból kezdték előadni, több nagy művet komponált, a Cantica Davidi Regis, Genesis kantátákat, Prometeus oratóriumot, Das Bergwerk zu Falun (A faluni bányaüzem) utolsó operáját a salzburgi zenei játékok alkalmával mutatták be (1961). Súlyos tüdőbeteg volt, utolsó művei: Schir Haschirim kantáta Salamon éneke nyomán (1963–64), Einleitung und Ode, szimfonikus zenekari mű (1967), Acht kommentare zu einer Weise des Guilleaume de Machaut, kis zenekari mű (1967–68); An die Sonne, kantáta althangra és zenekarra I. Bachmann versére (1968); Gesänge des Abschieds, 13 dal H. Hesse verseire baritonhangra és zongorára (1968) vagy zenekarra (1969); Zwei Leierkastengesänge, F. Wedekind és Drei fontane-Lieder, énekhangra és zongorára (1969). Komponált dalokat énekhangra és zongorára, zongora- és gitárműveket, filmzenét stb. Célja volt az opera megújítása tárgyszerű, általánosan érvényes, az aktualitást befolyásoló, Händel-, Gluck- és Mozarthoz visszanyúló zeneszínházat akart, hozzájárult a modern zeneszínház megteremtéséhez. Írt tankönyvet, tanulmányait, önéletírásait kötetekben és szaklapokban közölte: Blätter der Staatsoper Dresden; Jahrbuch der Dresdner Staatsheater; Festschrift zur Wiedereröffnung der Deutshen Staatsoper Berlin (1955); Festschrift zur Eröffnung des neuen Natinaltheaters Mannheim (1957); „Begegnungen” (Berlin, 1968). Szászrégenben emléktábla van a szülőházán (1973–), az egykori zeneiskola falán ma emléktáblája van elhelyezve, ahol jelenleg az Augustin Maior Gimnázium zene- és képzőművészeti tagozata működik. Kiadói: Ed. Benno Balan Berlin, Henschelverlag Berlin, Universaledition Wien, Dresdner Verlag, Breitkof & Härtel Leipzig; Ed. Peters Leipzig, Mitteldeutschland Verlag Halle, Botte & Bock Berlin/wiesbaden. – F. m..: Sganarelle (Berlin, 1923); Moschopulos (Berlin, 1927); Der nackte König (Berlin, 1928); Der Günstling (Wien, 1935); zongoraverseny (1936); Der zerbrochene Krug (1937); Die Bürger von Calais (1939); Johanna Balk (1941); zongoraművek (2 szonáta, 1943; 7 fúga stb.); Cantica Davidi Regis, Genesis; Die Fabel vom seligen Schlätermeister; vonósnégyes (1948); vonóstrió (1950); Persische Episode (1950); Amor schiesst schlecht (1951); Gittarenmusik (1951); Mythologische Figurinen (1952); kórusok (Cantica Davidi Regis, 1954; Genesis, 1957); Tristan (1958); Prometeus (1959); Acht kommentare zu einer Weise des Guilleaume de Machaut; Spinettmusik; Das Bergwerk zu Falun (1961); Schir Haschirim; Einleitung und Ode; Gesänge des Abschieds; Zwei Leierkastengesänge; Drei fontane-Lieder.
– Irod.: LSS; Profiluri reghinene; Regh. Cult vol. 2.; Reghin-ghid; Reghin şi împrejurimi; Sava-Vartolomei; Zenei lex.