Válaszút, 1908. jan. 8., † Astor Park (Florida, USA), 1998. febr. 17.: író. – Első felesége (1935- elv. 1951) Siemers Éva (Hamburg, 1914. jan. 5. –1991. máj. 2.), S. Hans Edmund nagykereskedő és cegei gr. Wass Ilona leánya; második felesége Mc Clain of Duaer Florence Elisabeth (1907–1988), esk.: Bearcreek Maryland Usa, 1952. Az író hamvait tartalmazó urnát a fiai hazahozták Erdélybe (1998. aug.), a marosvécsi vár parkjában helyezték el, Kemény János író sírja közelében (1999. aug. 7.; Hunyadi László szobrászművész alkotása, az írót ábrázoló bronzplakettel együtt). A holtmarosi ref. templom előtt álló szobrát, a hatóság parancsára eltávolították és a templomban helyezték el. Történetek egy ember életéből = Volt jövőkbe nézve. Fiai: Huba, Géza, Endre. – Okl. erdőmérnök, magyar kir. vadászati és erdészeti felügyelő., dr. phil. Kv.-on végezte a középiskolát, a debreceni Gazdasági Akadémián tanult, a párizsi Sorbonne-on. Hazatérve gazdálkodott. Első kötete Kv.-on jelent meg Virágtemetés (1928), a következő verseskötet (1930), a szavalókórusra írt színműve A temető megindul (Mv., 1932), a 4. kötete a Farkasverem (Kv., 1935), az Erdélyi Szépmíves Céh kiadásában jelent meg, az 5. kötetéért Csaba, megkapta a Baumgarten-díjat (1940). Karcolatokkal, novellákkal, elbeszélésekkel jelentkezett a lapokban: Ellenzék, Erdélyi Helikon, Pásztortűz, Termés, Keleti Újság, Brassói Lapok közölték írásait. Az Erdélyi Helikon, a KZST (1929–) és a Kisfaludy Társaság és még számos irodalmi társaság tagja volt. Részt vett a marosvécsi helikoni 11. találkozón (1936), a következő találkozón (1937) az Emberé a munka c. színműve szerepelt az Erdélyi Szépmíves Céh és a kv.-i M. Színház drámapályázatán, de nem mutatták be soha. Még részt vett az 1938, 1939, és 1942-es találkozókon. A II. vh. után fiaival az Egyesült Államokba telepedett (1945). Egyetemi tanár volt az University of Florida idegen nyelvek tanszékén (1957–), német és francia nyelvet, európai irodalmat és történelmet adott elő. Megalapította az Amerikai Magyar Szépmíves Céhet (1963), 19 magyar és 43 angol nyelvű könyvet adott ki. Regényíró, minden műve erdélyi ihletésű, szülőföldjéről, a Mezőségről és népéről, magyarokról, románokról egyaránt írt mély beleérzéssel. Az Erdélyi Szépmíves Céh és a Kisfaludy Társaság (r. 1942) és még számos irodalmi társaság tagja volt. Az erdélyi m. ref. egyház főgondnoka (1936–45); a Baumgarten és Klebelsberg díjak nyertese, a MTA tagja, az Erdélyi Világszövetség amerikai tagozatának elnöke, a Transsylvanian Quarterly szerkesztője, az Árpád Akadémia irodalmi osztályának (Cleveland, Ohio, USA) elnöke.
– Irod.: Adamovits; Balázs Ildikó: W. A. erdélyi korszaka, 1923–1944 (Mv., 2010); Erdélyi Hírmondók; Fábián Tibor: Szószólója szépnek, igaznak: Beszélgetések W. A.-ről (Mv., 2008); Féja; Helikoni arcképcsarnok 1; 2.; Kántor–Láng; Kászoni Zoltán: W. A. nyomában Erdélyben (Mv., 2011); Kornis; Maros megye; Maros – műemlékek; Molter 2.; Múzsa; Nagy Pál: Napló nélkül (Mv., 2007); Nagy Pál: W. A. a Helikonba egy ember (Székelyföld, 7. sz., 2006. júl.); [Nekrológ] (Nú., 1998. febr. 20.); Siemers Ilona: Wass-kor (Mv., 1999); Szabó Ádám, T.: Gr. Czegei Wass Albertné Siemers Éva emlékezete (Korunk, 1991. aug.). ÚMÉL; Ábrám Zoltán. Wass Albertre emlékezünk (Nú., 2023. febr. 17.); Wass Albert: az erdélyi arisztokrácia és természet ábrázolója. Beszélgetés a 90 éve született Pomogáts Béla irodalomtörténésszel (Erdélyi Református Kalendárium, 2024).
©
Erdélyi Magyar Adatbank Egyesület, Jakabffy Elemér Alapítvány, Transindex (1999–2021)
Honlapot készítette: PZSE