WENGER Félix

Marseilles, 1846. aug. 16., † Mv., 1926. febr. 9.: diploma nélküli tanár. – Szülei még gyermekkorában Svájcba költöztek, ott Yverdonban egy Pestalozzi iskolában tanult, s az iskola igazgatójának ajánlólevelével jött Erdélybe (1862). Előbb Bánffy Dániel fiait (Dezső a későbbi miniszterelnök, Ernő az EGE későbbi elnöke, Jenő) tanította Kv.-on öt évig. Tanítványai barátjukká fogadták. Megtanult magyarul. Ott szerette meg az elnyomás alatt szenvedő magyarságot és utálta meg a Habsburgokat. Innen Tinkovai Matskássy Ferenc gyermekei mellé kapott meghívást Görgényszentimrére. Amikor a fiúk a mv.-i ref. koll.-ba kerültek (1870–), ő is beköltözött Mv.-re (1919). Itt ismerkedett meg és kötött barátságot Gergely Sámuellel a kv.-i m. egyetem későbbi tanárával és a medgyesi Orendi Lujzával, akit feleségül vett (1871) és végleg letelepedett a városban (1872). Boldog házasságban élt felesége haláláig (1912). 4 gyermekük volt, két első fia korán meghalt, egyik lányát is elvesztette öregkorában. Tanított a ref. koll.-ban önként vállalkozóknak német és francia nyelvet 49 évig, a községi polgári fiúiskolában francia nyelvet 39 évig, a ref. leányiskolában 29 évig, a róm. kat. gimnáziumban és az egyik leányiskolában néhány évet. Emellett sok magántanítványa volt. 63 év alatt összesen 3580 tanítvány neve szerepelt füzetében, életrajzi adatokkal. Életét a munka, tanítás és a szakadatlan önképzés jellemezte. Keveset járt ki a városból, inkább csak a nyári szünidőkben tett egy-egy utazást. Pl. Torockóra ment (1876) hogy az ott tartózkodó Jókaival találkozhasson. Szülőföldjét csak egyszer látogatta meg Bánffy Jenő jóvoltából. Svájcinak tartotta magát, de alkalmazkodott új hazájához, megszerette a magyarságot, részt vett annak társadalmi életében. Magyar lett francia műveltséggel. Élete végéig sérelmezte, hogy Csathó Kálmán: Most kél a nap c. Vásárhelyi tárgyú regényében babonásnak írta le. A Mv.-i Kaszinó tagja.
– Irod.: Biás István; Időtár 3, Kelemen Lajos 2009; Mv. tört. 2.; Nemes; Parádi; Sebestyén; Sipos.