WENRICH Vilmos

Segesvár, 1822. nov. 14., † Segesvár, 1895. jan. 20.: ügyvéd, országgyűlési képviselő. – Miután gimnáziumi tanulmányait szülővárosában elvégezte (1841); a kv.-i ref. kollégiumban a hazai törvények hallgatója volt (–1843); ekkor a mv.-i kir. törvényszékhez ment, s ott mint tiszt. gyakornok működött. Letette az ügyvédi vizsgát (1846. jún.) és Segesvár tiszteleti tanácsjegyzője lett. A szabadságharc kitörésekor a felhívásnak engedve, mint önkéntes az erdélyi szász vadászzászlóaljba lépett (1848) és Puchner alatt végig küzdötte az 1848–49. erdélyi hadjáratot. A nyugalom helyreállván, főhadnagyi ranggal, több tiszttársával együtt az Erdélyre nézve elrendelt népszámlálást a bánffyhunyadi kerületben foganatosította. A 23., majd a 12. vadászzászlóaljhoz rendelve, Leipnikon és Nagybányán állomásozott. Részt vett az olasz hadjáratban (1859), másod-, majd elsőrangú százados lett. Nyugalomba vonul (1870) Segesvárra és történelmi tanulmányainak élt. A szász egyetem megbízta a szász nemzeti levéltár rendezésével (1871), közben mint az ifjú szász párt tevékeny tagja működött és részt vett a Sächsisches Volksblatt szerkesztésébe. A M. Tört. Társulat segesvári nagygyűlésén mint előadó vett részt (1874), az 1879. kiránduláskor: Néhány szó két hazai művészről (Kolozsvári Márton és György) címmel felolvasást tartott. A segesvári kerületben országgyűlési képviselővé választották szabadelvű programmal (1881, 1884), később a szász néppárthoz csatlakozott. – F. m..: Schematismus der k. k. Feldjägerbataillone. (Ödenburg, 1859).; Kéziratban hátrahagyott 30 4-rét kötetben az 1600. évig terjedő oklevél másolatokat.
– Irod.: Szinnyei.