WERBŐCZY István, Werböczi István, Verbőczi István

Verbőc, 1458. (v. 1485) k., † Buda, 1541. okt. 13.: ítélőmester, kir. személynök (az ország egyik főbírája), követ, nádor, kancellár. – Fia: Imre. – Ami W. I. eredetét illeti a Maros Megyei Könyvtár birtokában van Vajda László jogtörténeti könyve, amelyben Werbőczi eredetéről két változat olvasható: 1. Cl. Severini szerint Nógrád megyéből származott, és Alsópetény volt a birtoka; 2. Andreas vagyis Huszti és Franciscus Szentpáli azt állítja, hogy az erdélyi Szőkefalváról származott, mert a Tripartitum egyik kötetében a következő beírás olvasható: „Verbőczi Istvánt-is Küküllő vármegye szülte Szőkefalván, és Ádámos Völgye, Övé vólt Szent Márton, Borzás Májos hegye, Deésfalva, Kápólna, Dombó, Pánád, Bénye”. A mv.-i Törvényszék (épült 1895–1897), felújításkor (1995–1996) előkerült falfestmények ábrázolják: II. Andrást (1175–1235); Mátyás királyt (1443–1490); Werbőczy Istvánt (1485–1541) és Deák Ferencet (1803–1876). A festményeket 1920 után meszelték le. – Országbírói ítélőmester volt (1502–15). Megbízást kapott a kir.-tól, hogy egységes m. jogkönyvet írjon. A feudális m. jog szabályainak, a híres szokásjogi gyűjteménynek, a Tripartitum (Hármaskönyv) (1514) írója. A Dózsa György-féle parasztháború leverésében fegyveresen vett részt és egyik kezdeményezője a jobbágyság földhözkötöttségét kimondó 1514. évi törvénynek. Nádorrá választották (1525). Hűtlenség vádjával pert indítottak ellene és száműzetésre ítélték. Mohács idején visszavonultan élt. Majd Szapolya János kir. tanácsosa, követe a szultánnál. A mohácsi csata után egy ideig a marosvécsi vár birtokosa volt, amit Szobi Mihály adományozott neki, kinek halála után összes birtokait megkapta Zápolyától és birtokolta azt kilenc évig (1509–18), majd átengedte János királynak (1529), aki Ártándi Pálnak és Balázsnak adományozta. Az Ártándiak kivégzése után, visszakapta a várat (1532), amit Kendi Ferenc erdélyi vajdának zálogosított el (1533). Budavár elfoglalása után a szultán a magyarok főbírájává tette (1541–) közeli haláláig. Mv.-en létezett Werbőczi-utca (1900–1912, 1919–1934). – F. m..: Magyar decretum. Vadnak tovabba ez Decretomnak előtte egy néhány írott articulusok… a régi királyok Decretumibol töruynkhez valo ieles dolgokat ky szedegeteth (Ford. Balázs Weres; Debrecen, 1565); Decretum, az az Magyar és Erdély Országnac töruény könyue / Ford. Balázs Weres, Heltai Gáspár (Ford. Balázs Weres, Heltai Gáspár, Colosvarot, 1571); Decretum, opus tripartitum iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariae (Kv., 1572); Decretum oder Tripartitum opus der Landts-Rechten unnd Gewonheiten des hochlöblichen Königreichs Hungern (Ford. August Wagner; Wienn, 1599); Tripartitum (Debrecen, 1611); Werböczius illustratus: sive dectretum tripartitum juris consuetudinarii inclyti Regni Hungariae, a magistro Stephano de Werbőcz jussu regio, olim compilatum, duorum, et quod excurrit, seculorum usu robotarum nunc primum in paragraphos distinctum, et notis, ac observationibus juridicis, in usum praesertum tyronum, illustratum. (Tyrnaviae, 1740); Magyar és Erdélyországnak törvény-könyve, íratott V. I. által 1514. esztendben (Posonyban-Kassán, 1779).
– Irod.: Aranka György; Bencsik József: Repertorium juris publici, privati, et criminalis hungarici, seu index universalis personarum, rerum, et actionum ex jure consvetudinario Verbőczii, articulis comitialibus, et travernicalibus, decisionibus Curiae Regiae, urbario et praxi criminali (Posonii, 1821); Castellum Értesítő (2001, 6. sz.); Cat. Bibl. T.-B.; Egyed Á. 2013; Jakó 1976; Kénosi–Uzoni 1.; Kornis; Kőváry László 1852; Maros megye; Pál-Antal 2002; Rácz 2009; Székelység; ÚMÉL, Vajda László: Synopsis historiae juris Transilvanici in usum auditorium (Claudipoli, 1830); Vigh.