ZEYK Domokos, § zeykfalvi

Mv., 1816. jún. 19. keresztelése, † Héjjasfalva, 1849. júl. 31.: honvédszázados. – Apja Zejk Dániel, a Kir. Tábla ülnöke. Felesége br. Kemény Juliánna (1845). Fiai: Simon (Mv., 1846. nov. 13. – Kv., 1860. ápr. 24.) és Gábor (Mv., 1848. febr. 20.). – Mv.-en magántanító képezte, Kv.-on a Ref. Koll.-ban (1834–35), majd a nagyenyedi Ref. Koll.-ban és ott jogot tanult és mezőgazdaságtant Magyaróváron a gazdasági tanintézetben (1838–40), majd a berlini egyetem filozófia karán végzett (1844. márc. 14.). Mv.-en megnősült, itt telepedtek le, a fiai is itt születtek. Részt vett az agyagfalvi székely nemzeti gyűlésen (1848. okt. 16.). Gazdálkodó volt. Részt vett az agyagfalvi székely nemzeti gyűlésen (1848. okt. 16.). Az 1848/49-es szabadságharcban a székely határőrök csíki parancsnoka, Dorschner ezredes, segédtisztjeként szolgált a székelyföldi honvédseregben (1848. okt. –). Részt vett a Vajdaszentiványnál lefolyt győztes csatában (1848. okt. 29.), majd Szászrégen visszafoglalásában. Miután Mv. elesett, kilépett a forradalmi seregből, visszavonult a magánéletbe. Bem felszabadította Mv.-t (1849. jan. 13.), beállt huszárnak Bem seregébe, a Mikes Kelemen ezred parancsőrtisztje volt (1849. jan. –). Bem bevette tisztikarába futárnak és előléptette hadnagynak (1849. febr.–), főhadnagy (Nagyszeben, 1849. márc. 26. –), százados (Mehádia, 1849. máj. 28. –). Megkapta a 3. osztályú katonai érdemjelt (1849. máj. 19). Jól ismerte Petőfi Sándort, akivel együtt szolgáltak és a segesvári ütközetet megelőző estét Székelykeresztúron az ő társaságában töltötte. A segesvári csatában (1849. júl. 31.), Lüders orosz tábornok parancsot adott, hogy fogják el élve, de Z., amikor látta, hogy az őt körülfogó dzsidások ellenséges köre elől nem menekülhet, főbe lőtte magát. Ahol elesett, illetve még öt hősi halált halt honvédtisztnek (Daczó Zsigmond huszárőrnagynak; Endes Árpád századosnak; Gál Sándor, Bors József és Dáné János hadnagyoknak) a sírját Haller József gr. bekerítette és gondozta. Héjjasfalván honvéd emlékművet, nyolc méter magas obeliszket avattak (1901. szept. 29. vagy okt. 20.). Z. D. reliefképét Köllő Miklós szobrászművész alkotta, a kortárs Sikó Miklós portréja alapján, az oszlop tervét Kertész Károly bp.-i építész készítette az EMKE gyűjtése és kezdeményezésére, szövege: „Zeyk Domokos százados, Bem tábornok hadsegéde. Itt halt hősi halált a harctéren 1849. július 31.” Az emlékmű érctábláján ez áll: „Kozákok ezre körbe fogta, / Hogy élve ejtse foglyul őt / Ő küzdött, magát meg nem adva, / Aztán saját szívébe lőtt.” A székelykeresztúri iskola viseli a nevét és mellszobra az iskola előtti parkban áll. Emlékét a magyaróvári egyetemen is emléktábla őrzi. Mv.-en utca viseli a nevét (2010–).
– Irod.: Bakó Zoltán: Száztizenöt éves emlékmű (Vásárhelyi Hírlap, 2016. júl. 22–24.); Castellum Értesítő, (2001, 6. sz.); Ferenczi Zoltán: Petőfi életrajza (Bp., 1896); Ferenczi Zoltán: Petőfi eltűnésének irodalma (Bp., 1910); Lampérth Géza: Elmúlt időkből (Bp, s.a); Moson MÉL; Murádin Jenő: A szobrász Köllő Miklós és a szabadságharc kultusza (Székelyföld, 2010. júl., 7. sz.); Nagy Sándor: Háromszék önvédelmi harca 1848–49 (Kv., 1896); Papp Dénes: Okmánytár Mo. Függetlenségi harcának történetéhez (Pest, 1869); Sándor; Szabó Miklós 2005; Szabó Miklós: Z. D. – a segesvári csata hősi halottja (1816–1849) = Maros megyei m. 2..; (Nú., 1999. júl. 28.); Szakács János: A héjjasfalvi honvédemlékmű a régi sajtóban (Erdélyi Napló, 2005. máj. 3., 18. sz.); ÚMÉL; Vita Zsigmond: Petőfi és Z. D. (Nú., Múzsa, 1991. aug. 2., 17. sz.); Vita Zsigmond: Z. D. – aki a szabadságért áldozta életét (Új Élet, 1979, 20. sz.).