ZIEGLER, Regine

Segesvár, 1864. aug. 30., † ?, 1925.: írónő. – Gyermekkorát részben Segesváron, részben Erkeden töltötte, ahol édesapja lelkész volt, majd hosszabb ideig szabadon alkotó íróként Németo.-ban élt. Előadásokat hallgatott, megismerte a nők egyenjogúságáért küzdő mozgalmakat. Hazatérése után tapasztalatait újságcikkekben, költeményekben örökítette meg. Első verseskötete: Gedichte (1896) – a századforduló szász lírájának művészi kifejezése, főbb témái: élet és lélek közötti ellentmondás, elidegenedés, nőkérdés. Prózakötete: Amikor a kalászok érnek, elnyerte a weimari Schiller Alapítvány díját, impresszionista módon mutatja be az erdélyi falu sajátosságait és nemzeti sokszínűségét. – F. m..: Gedichte (Kronstadt, 1896); Wenn Ähren reifen (Berlin, 1908); Aus Sturm und Stille (Schäßburg, 1917).
– Irod.: Cziráki Zsuzsanna: Az erdélyi szászok története – Erdélyi szász irodalomtörténet (Kozármisleny, 2006); Degener; LSS; Sân Giorgiu, Ion: Aspecte literare (Sibiu, 1938).