ZOMBORY Gedő, Zombori; Zomborich Gedeon

Mv., 1836. márc. 31., 23 † Szerencs, 1913. szept. 13.: ref. lelkész, író. – Apja, Mihály kereskedő jelentős szerepet játszott a szabadságharcban, egyike volt azoknak, akik Berzenczey Lászlóval az agyagfalvi népgyűlésen a székelységet felkelésre buzdította. Gedeon osztrák tábornok, megostromolva Mv.-t, őt mint lázítót elfogta. Bár 3 hónap múlva Bem tábornok a fogságból kiszabadította és tiszti ranggal lépett a honvédek közé, anyagilag tönkrement, a család a hegyekbe menekült. Tanulmányait Mv.-en kezdte, a szabadságharc után két évig Székelyudvarhelyen, majd ismét Mv.-en, apja újbóli elítélése után lelkes hazafiak támogatásával a kv.-i ref. papnevelőben tanult (–1856). Nagyenyedre ment a ref. főiskolába történelmet tanítani, majd papi vizsgáit letéve külföldön tanult. Megfordult a marburgi (1859), giesseni, baseli (1859–60) és genfi, zürichi egyetemeken (1859–). Járt Londonban, Párizsban, Brüsszelben és Hollandiában, ahol kikutatta a feledésbe merült egyetemi alapítványokat. Hazatérve, Pesten politikai lapoknál dolgozott, majd Szalay László ajánlatára, kinek lányát számtanra tanította, a szatmári ref. főgimnáziumba hívták meg a számtan és a természettudományok tanárának (1861), valamint segédlelkész is. Itt Ábray Károly tanártársával együtt szerkesztette a Tárogató c. lapot, majd Ábray távoztával a Szatmári Közlönyt, s megalapította a Kölcsey-Társaságot. Az ő eszméje volt a Kölcsey-szobor felállítása, a prot. nőnevelde létesítése. Megyaszóra ment papnak (1867–) s ettől kezdve csak híveinek és az irodalomnak élt. A tiszáninneni egyházkerület tanácsbírájává választotta (1887). Cikkei és kisebb dolgozatai: Girókúti Képes Naptár, Orsz. Nagy Képes Naptár, Sárospataki füzetek, Hölgyfutár, Pesti Napló, Ország, Hon, Prot. Szemle, Képes Csal. Lapok, Tárogatóban s a Szatmári Közlönyben. – F. m..: Úti rajzok (két kötet) (Kv, 1861–62); Fichte János Tódor élete és munkássága (Sárospatak, 1863.); Fény és árny (tört. beszélyek, két kötet, Pest, 1862, 1866); Magyar- és Erdélyország s ezzel kapcsolatban az ausztr. tartományok földleírása (Debreczen, 1863); A heidelbergi káté értelmezése (Kv., 1864); Úttörők (Regényes korrajz a magyar prot. egyháztörténelemből 2 k., Sárospatak, 1866); A keresztyén egyház multja. Egyháztörténelem (Sárospatak, 1867); Korszerű egyházi beszédek (2 füzet, Miskolcz, 1869–1870); . Egyházi beszédek. I. füzet (Budapest, 1880); antológ.: Színes könyv: Diszlemények (Brassó, 1861).
– Irod.: Kiss–Kálmán–Bierbrunner; Rugonfalvi-Kiss, Szabó–Simon–Szögi; Szinnyei; Szinnyei J; Szinnyei József; ÚMIL; Zoványi.