ZSIZSMANN Rezső, § Zsizsmann Rudolf

Körmöcbánya, 1885. ápr. 17, † Kv., 1941. okt. 7., a házsongárdi temetőben nyugszik: karnagy, orgonaművész, zenetanár, zeneszerző. – Előbb családi körben tanult zenét, majd Bp.-en a Zeneakadémián (1908–12), ahol orgona- és zeneszerzés szakon végzett, ezzel egyidőben matematikát és fizikát is tanult és tanári oklevelet szerzett (1912). Brácsás a bp.-i M. K. Operaház zenekarában (1910–11) Egy évig Lipcsében, Berlinben a Friedrich Wilhelm egyetemen zenetörténeti, művészettörténeti és filozófiai előadásokat hallgatott. Mv.-en a Városi Konzervatórium tanára (1913. szept. 1. – 1929.), ahol összhangzattant, zeneszerzést, zeneelméletet, szolfézst tanított. Az I. vh. idején jótékonysági célú hangversenyeken lépett fel, majd tanulmányi útra ment (1914) Európa nagy zenei központjaiba: Berlin, Brüsszel, Párizs, Zürich, Milanóban fel is lépett mint orgona- és zongoraművész, Erdélyben sokat hangversenyezett. Visszatért a mv.-i zenetanári katedrára. Jelentős szerepe volt a város zeneéletében mint orgonaművésznek, kamaramuzsikusnak és karmesternek egyaránt. A mv.-i Kultúrpalota új orgonáján és 32 városban 127 alkalommal hangversenyezett. Hangszeres és énekes előadóestjein német, francia, olasz operarészletek is szerepeltek. Mv.-en Mascagni: Parasztbecsület c. operája került színre az ő betanításában (1928). Mint kísérő országszerte ismert volt. A Kultúrpalota orgonistája, a szimfonikus zenekar karmestere volt. A Kv.-i M. Konzervatórium tanára, igazgatója haláláig (1929–), a szimfonikus zenekar vezetője és a Szent Mihály templom kórusvezetője volt. Kv.-on betanította és vezényelte Erkel Gyula: Az ember tragédiája kísérőzenéjét. (1934), uo. vezényelte a János Vitézt (1934). Emellett zeneszerzéssel, pedagógiával, zenetörténettel és esztétikával foglalkozott. Önálló hangversenyei Magyaro., Csehszlovákia, Olaszo. és Erdély nagyobb városaiban voltak. A szimfonikus és oratóriumi művek népszerűsítésén fáradozott. A Ref. M. Dalosszövetség országos karnagya volt. Névadója a Romániai Magyar Dalosszövetség által adományozott Zsizsmann Rezső-díjnak, amellyel évente kitüntették az egyházi zenét művelő karvezetőket.
– Irod.: Anuarul Conservatorului Municipiului Târgu-Mureş (1927–1928); B. D.: Zs. R. emlékeztek Kv.-ott (Nú., 2010. jún. 1.); Benkő András: Zs. R. és Kv. (Helikon, 1991. nov. 8., 45. sz.); EM; Fancsali János: Zs. R.: Monográfia (Bp., 2001); Filarmonica 50; Gaál Gy.; Hajdó Károly: A mv.-i zeneiskola évfordulójára (Nú., 1999. jan. 12.); Házsongárd; Időtár 2; Katona Szabó István: Az Új Élet lexikona, 175. (Új Élet, 1977, 22. sz.); Magyar Szó (1940. ápr. 4); Kötő; Marosi-KZST; Molnár Imre; Molter 1; Mv. műv. vár.; Osváth; Predescu; Todea 2013; Ünnepi könyv; Zenetudományi írások.