Helyzetkép a fasiszta uralom által megtiport Csíkból. Feltárulnak a székelység szenvedései a Magyar Népi Szövetség Csík megyei értekezletén. 1944. november 14., 18. sz., 1–3.

Mint a lap előzőleg jelentette, az ülést november 8-án Csíkszentdomokoson kezdték meg, de a csendőrség és a főispán közbeavatkozása miatt, Brassóban kellett folytatniuk. Vargancsik Lajos munkás és Kopacz Tamás a fasizmus idején elszenvedett jogtalanságokat, a demokraták üldözését ismertette. Szó esett a gazdálkodók, kisiparosok helyzetéről, az oktatás gondjairól. Kurkó Sándor a Maniu-gárda csíkszentdomokosi vérengzését idézte fel. Első ízben értesült erről a szélesebb nyilvánosság. A gárdisták minden ok nélkül halálra ítélték és meggyilkolták Kurkó József 26 éves gazdálkodót, Albert Ferenc 27 éves gazdálkodót, Kósa János 30 éves gazdálkodót, Timár Gyárfás gazdálkodót, Biró Lajos 45 éves gazdálkodót, háromgyermekes családapát, Albert Péter 30 éves gazdálkodót, Zsok Lajos 32 áves gazdálkodót, Szakács Antal 45 éves gazdálkodót, Szakács Antalnét, Kedves Ferenc gazdálkodót, György Józsefné 82 éves öregasszonyt. „A kivégzettek többen fasisztaellenes harcosok voltak, akik elvük mellett halálukig kitartottak.” A kivégzések után a helyi csendőrőrmester gyűlést hívott össze, és kijelentette, hogy „a székelyek román származásúak. Különben is ő azért jött ide, hogy a konkolyt kirostálja a tiszta búzából. A konkoly alatt a demokratákat értette.”