Péter és a légnyomás. 1946. február 10., 33. sz., 3.

Hagymás Péter tizenegy gyermekes pesti vándorénekes az ostromlott városban elindul, hogy a Dunába ölje magát. A téli folyam partján elgondolkozik. „Megérdemlem a szárazabb halált”, s ahogy visszafelé tart, szembetalálkozik a légnyomással. „Nyomikám, itt vagyok, tégy velem, amit akarsz.” A légnyomás nem öli meg, hanem – mesébe illő fordulattal – „Szerencséd, hogy Nyomikának szólítottál”, mondja neki, étellel, itallal, pénzkötegekkel ajándékozza meg. Boldogan viszi haza Péter a tele szekérke zsákmányt, amelynek láttán zsörtölődő felesége is szerető odaadással öleli át. (Bujdosó Gyula ugyanebben a lapszámban közölt riportja szerint – 2597. tétel – Manyák András adta át neki ezt a novellát közlésre, Szabó Dezső utolsó írásának nevezve.) A mesét, Manyák szerint, az óvóhelyre szorultak kérésére Szabó Dezsőnek többször fel kellett olvasnia.