A fasiszta maradványokról lehullt az álarc. 1946. május 17., 110. sz., 1.

A „történelmi” pártok tagjai a május 10-i román nemzeti ünnepen „országszerte orvtámadásokat intéztek a békésen ünneplő tömeg ellen és nemzetiségi uszításokat erőszakoltak ki a megbékélés újtán haladó együttélő népek ellen.” Nagyváradon fegyveresen támadtak az ünneplőkre, Kolozsváron „a felvonuló magyar középiskolás diákokat, diáklányokat és tanárnőket a reakciósok kigúnyolták és leköpdösték.” Balogh Edgár beszédét közbekiáltásokkal zavarták meg. (Negyven évvel később Balogh Edgár így emlékezett az eseményre: „A Malinovszkij téri ortodox katedrális előtt történt: már Vasile Atanasiu tábornok, Vasile Poăceanu főispán és az ODA megyei szervezetét képviselő Augustin Alexa szaktanácsi titkár szónoklatai alatt is zajos közbekiáltásokkal zavarta az ünnepet egy szervezetten fellépő diákcsoport, s amikor – az ünnepség rendezőinek kérésére – rám került a sor, hogy a MNSz nevében köszöntsem Románia függetlenségét és a békét, meg nem szűnő ordítozás fogadta magyar beszédemet. Fenyegető öklökkel álltam szemben, de látva, hogy mellettem a templom lépcsőbejáratánál feszes fegyelemben állnak a román hadsereg tisztjei s köztük a meghívott szovjet katonai vendégek, nem hagytam abba mondandómat s nyugodtan folytattam a hangorkánban a magamét. Jólesett, hogy a főispán mikrofon elé lépve a román–magyar barátság megalapozásaként köszöntötte szavaimat. Jólesett egy fiatal román teológus kézszorítása, s akkor nyomta kezembe az idős Emil Isac, Ady egykori költőbarátja egy üres cigarettásdobozra írt ceruzasorait: »Ne tévedjen! Sokkal többen vagyunk Önök mellett, mint ellenük.« A kivonult munkások közben éket alkotva csendben leválasztották az ellenségeskedőket, s méltó válaszként forradalmi dalokat énekelve vonultak végig a városon. Férfimunka, Magvető Könyvkiadó, Bp. 1986, 150.)