A szalmaszál a helyén maradt. 1946. június 16., 134. sz., 7.
A szerző, aki névtelenül küldte be cikkét, elmarasztalja a délerdélyi magyarságot, amiért Antonescu fasiszta parancsuralma idején nem eléggé érezte át a romániai zsidóság szenvedéseit és nem támogatta eléggé az üldözötteket. Az erdélyi magyarság most ugyanúgy érezheti magát, mint Antonescu alatt a zsidóság: származása miatt gyalázzák és üldözik. „Ellenfeleink azért szidnak, amit önmagukban a legszentebbnek tartanak. Azért, mert nyelvünkhöz, vallásunkhoz, meggyőződéseinkhez ragaszkodunk. Azért mert huszonöt esztendő toldozott-foltozott kisebbségi gyakorlata után végre egy nagyot akarunk kortyintani mi is a szabadság levegőjéből. Azért, mert hinni merünk a szabad népek szabad, testvéri együttélésében. Hinni merünk egy olyan világban, ahol nincs nemzetiségi elnyomás.”