Népi Egység (1944–1948) annotált cikk-bibliográfia

Készítette: Beke György. Közlésre előkészítette: javította és a hiányokat pótolta Györgyjakab Izabella és Bárdi Nándor.

A Magyar Népi Szövetségben tömörülő demokrata magyarság kíméletlenül leszámol a beugrató reakcióval. Kurkó Gyárfás befejező beszéde a székelyudvarhelyi népgyűlésen. 1946. július 6., 151. sz., 1–2.

Éles szavakkal ítéli el az egyházi és magyar nemzeti zászlók alatt felvonuló tüntetőket és az egész magyar nemzetet, egész Magyarországot romlásba döntő árulókkal azonosítja őket. „Ezek nem számolnak azzal, hogy az itt élő 2 milliós magyarságból csak 600.000 él itt egységes magyar tömbben, és 1.400.000 magyar szórványban él, nem számolnak azzal, hogy itt demokrata és fasiszta magyarok élnek, de Brassóban, Nagyváradon, Kolozsváron és minden más megyében fasiszta románok és demokrata románok is élnek velünk együtt. Nem számolnak azzal, hogy ezért a munkáscsaládok ablakai törnek be az éjszaka.” Emlékeztet arra, hogy amikor Maniu gyilkos bandái elárasztották Észak-Erdélyt, akkor a MNSz vette fel a harcot ellenük, együtt a román demokráciával, a szovjet hadsereg segítségével. Ezek a mostani provokátorok akkor sehol sem voltak, elbújtak félelmükben. Ezután a kongresszus eredményeiről készít mérleget. „Jogunk és szabadságunk annyi lesz, amennyit a magunk által épített egészséges demokráciában ki tudunk vívni.” Megismétli a nemzeti összefogás eszméjét, azzal a megszorítással, hogy csak a nép között élő gyárosoknak, birtokosoknak van helyük ebben az egységben, olyanoknak, akik „a nép jogait elismerik, velünk együtt harcolnak.” Hangsúlyozza, hogy a reakciós Erdély földjén meg akarja zavarni az együttélő népek békéjét. „A román reakció reánk uszítja ügynökeit, igyekszik félrevezetni a román népet. A magyar reakció ugyanezt hangoztatja, hogy itt nem lehet együtt élni. Mi meg fogjuk mutatni, hogy itt igenis lehet együtt élni.” A tudósító megjegyzi, hogy a beszédnek eme részénél egy csoport tüntető nyomult be a sportpályára, zavar keletkezett, lövések hallatszottak, percekig tartott a kavarodás, míg a rendbontókat kiűzték. Kurkó azonnal megbélyegzi a reakciós kísérletet, majd visszatér a kongresszusi eredmények jellemzésére. „Országos nagygyűlésünkön, hogy összes sérelmeink rendeződhessenek, intézményesen egy demokratikus nemzetiségi törvénytervezetet dolgoztunk ki, amelyet a kormány elé terjesztünk, és követeljük ennek azonnali elfogadását.” Megismétli az erdélyi magyarság híd szerepét a román és magyar nemzet, Románia és Magyarország között, híven az erdélyi magyarság földrajzi helyzetéhez és történelmi szerepéhez. Inti a magyarságot a csodavárástól, és ismételten leszögezi, hogy döntő jelentőségű lesz az erdélyi magyar jövő szempontjából a közelgő képviselőválasztás, amelyen minden magyarnak az önálló magyar listát kell támogatnia.