Két év magyar munkája Groza Péter oldalán. 1946. szeptember 1., 198. sz., 7.

A MNSz reálpolitikájának három legnagyobb vívmányaként említi „az erdélyi és bánsági magyarság népállományának megőrzését, nemzeti intézményeink megtartását és a szabad nemzetiségi szervezkedést.” A MNSz együttműködési politikájának eredményéül tudja be az elemi és középiskolai hálózat országos kiépítését, azt, hogy háromszázezer magyar gyermek magyar iskolába járhat. „Ami 1940 előtt csak magánoktatásként volt lehetséges, az a román demokráciával közösen elért eredmények szerint ma állami hivatás, tehervállalás és felelősség. Nem elszigetelődésre törekedtünk, ami sorvaszt, hanem az államgépezetben való teljes részesedésre, ami jogegyenlőségünk egyetlen helyes és igaz értelmezése.” Érinti az ellenérveket is, jelesen azt, hogy a művelődési és oktatási téren elért eredmények nem pótolhatják a magyar gazdasági szervezkedés hiányait. Szerző e tekintetben is igen bizakodó. „Igenis jól felfogott érdekünk, hogy a demokrácia általános gazdasági pezsgésébe, az új békeévek konszolidációjába saját nemzetiségi alakzatunkkal, magyar kultúránkkal, demokratikus magyar öntudattal, népünk iránt érzett szeretettel és felelősséggel kapcsolódhassunk be.” (Átvétel a kolozsvári Világosságból.)