Hatvanezer moldvai csángónak visz iskolát a Magyar Népi Szövetség. Ahol a templomokban még ma is tilos a magyar szó. 1946. szeptember 12., 206. sz., 2.

Czikó Nándor, a MNSz központi végrehajtó bizottságának tagja és Antal Árpád egyetemi hallgató, a Móricz Zsigmond kollégium tagja látogatást tett a moldvai csángó-magyar falvakban. Czikó jelentésében elmondja, hogy mintegy 60 ezer csángó él Bákó megyében, ezen kívül kisebb-nagyobb településeiket találni a környező megyékben is. Általában szegény emberek, földjük kevés. A vasútnál végeznek alkalmi munkákat, bejárnak bákói gyárakba, eljutnak még Galacig és Konstancáig is. Gazdasági szintjük igen alacsony. Czikó szerint Bákó megyében csak a csángók fele tud magyarul. A nők jobban ragaszkodnak anyanyelvükhöz, mint a férfiak, nagyon vallásosak, de a templomokban tilos a magyar szó. Közművelődési életük nincs. „Azok, akik tudnak magyarul, nagyon nélkülözik a magyar könyveket. Petőfit ismerik és szeretik, de nehezen jutnak hozzá. Általában nagyon félnek a hatóságoktól, aminek fő oka az Antonescu-uralom alatt szerzett tapasztalatokban keresendő, amikor – elbeszélésük szerint – jármot akasztottak annak a gyermeknek a nyakába, aki magyarul beszélt.” Czikóék utazásának fő célja a Moldvában élő magyarság megszervezése és anyanyelvű iskolák létesítése volt. A MNSz tervet készít a legsürgősebb tennivalókról.