Félelem nélkül. 1946. szeptember 15., 209. sz., 1.
„Amióta a román–magyar határkérdés párizsi megtárgyalásán az angol kiküldött úgy akarta elvágni a nemzetiségi kérdés gordiuszi csomóját, hogy a beolvadást ajánlotta, az erdélyi magyarság körében némi aggodalom jelei mutatkoznak.” Felemlíti a szerző a keserű jóslatokat az erdélyi magyarság lassú elmerüléséről, a régi „kisebbségi idők” visszatéréséről. Ez a hangulat lefegyverző, márpedig – Kurkó Gyárfás szavait idézve – „a nemzetiségi sors a jogokért való szüntelen harcot jelenti.” A jogegyenlőségért vívott harc egyben küzdelem a demokráciáért, szövetségben a román demokrata erőkkel. A fennmaradásunkért folytatott küzdelem éppoly fontos vetülete: nemzetiségi életünk szilárd megszervezése. Ez három feladatkört jelent. „A legelső: a szilárd alapokon nyugvó iskolahálózat megteremtése, fenntartása és kifejlesztése. A második: gazdasági életünknek a szervezettség legmagasabb fokán való kiépítése meglévő és a szükségleteknek megfelelően kialakuló gazdasági intézményeink kifejlesztése révén. Erős és minden magyar települést behálózó szövetkezeti rendszer bevezetésével a termelést, a fogyasztást és hitelirányítást úgy végezhetjük, hogy minden egyes család biztos alkatrészévé váljék gazdasági életünknek. Ideilleszthető még az iparfejlesztés székelyföldi terve, hogy a legjelentősebb néprajzi tömb lakossága állandó életfeltételekhez jusson és ne szóródjék szét. A harmadik feltétel: az irányításra és összeegyeztetésre hivatott népi politikai szervezet oly arányú megerősödése, hogy, mint jelentős tényező, a magyarság számarányának megfelelő szerepet játszhassék az ország politikai életében.”