A román békeküldöttség elindulása előtt Tătărescu külügyminiszter nyilatkozatot adott a sajtó részére. 1947. február 6., 29. sz., 1.

Ez az új békeszerződés „megsemmisíti az első világháború utáni békeszerződés által teremtett régi intézkedéseket, amelyek az országra egy kisebbségzaklató rendszert kényszerítettek. Visszaállítja Románia függetlenségének és tényleges önállóságának a keretét.” (A magyar kormány a békeszerződés egyik legnagyobb hiányosságának tekintette a kisebbségek nemzetközi jogvédelmének teljes mellőzését. „Közvetlenül a békeszerződés aláírása előtt Kertész István követ – a magyar békedelegáció nevében – újabb jegyzéket nyújtott át Bidault francia külügyminiszternek, a békekonferencia elnökének. »A magyar kormány különösen azt kifogásolta és kifogásolja ma is – hangzott a jegyzék –, hogy a most aláírandó békeszerződés semmi intézményes biztosítékot nem tartalmaz abban a tekintetben, hogy a Magyarország határain kívül élő magyarok alapvető jogai tiszteletben tartassanak, és hogy polgári jogaik tekintetében az egyenjogúság biztosíttassék számukra.«” Balogh Sándor: A népi demokratikus Magyarország külpolitikája. 1945–1947. Kossuth Könyvkiadó, Bp. 1982. 255–256. old.)