Biztató, új légkörben írták alá a második világbéke-okmányt Párizsban. Pontot tettek az emberiség történelmének legvéresebb lapjaira. Helyszíni közvetítés a békeszerződés aláírásáról. 1947. február 13., 35. sz., 1.

„Elsőnek Tătărescu miniszterelnökhelyettes és külügyminiszter, Pătrășcanu és Voitec miniszterek és Dămăceanu tábornok, alminiszter kíséretében érkezik meg. A gárda tiszteleg, s a román békedelegáció tagjai az Órateremben foglalnak helyet. (…) Mennyire más légkörben folyik le a békeszerződés aláírása most, mint 1919-ben, amikor a győzők éreztették a vesztesekkel alárendelt helyzetüket, és amikor Clemenceau nyeglén kiáltotta oda a szertartásmesterhez: Jöjjenek a németek! A román delegáció belép a terembe, és pár perc alatt írják alá a szerződés példányait.” A bolgár küldöttség után a magyar írja alá a békeszerződést: Gyöngyösi János külügyminiszter, Kertész, Sebestyén rendkívüli követek és Aurer Pál párizsi magyar követ társaságában. „Minden tekintet Gyöngyösi János külügyminiszterre tapad. Gyöngyösinek egyetlen arcizma sem rándul meg. Villámgyorsan írja alá a nevét, s utána a magyar delegáció többi tagja jegyzi ellen az okmányt. A magyar békeszerződés aláírása mindössze tizenegy percig tartott.”