A kormány elismerte az aradi magyar evangélikus püspökséget. 1947. március 14., 60. sz., 1.

A Magyar Népi Szövetség többszöri sürgetésére rendeződött a nagyrészben magyar híveket átfogó romániai Zsinatpresbiteri Ágotai Hitvallású Evangélikus Egyház jogi helyzete. (A Brassó megyei csángó-magyarok, mint Brassó város várjobbágyai – a középkori jogszokást követve – vették fel az evangélikus vallást. Az evangélikus vallás ezen a vidéken sokáig a szász szellemi befolyást, a magyar anyanyelv mellőzését jelentette az egyházi szertartásokban. (Lásd Koós Ferenc: Életem és emlékeim, Kriterion, Buk. 1971.) A múlt század végén hozták létre az önálló brassói magyar evangélikus esperességet, a csángó falvak akkor szakadtak el szervezetileg a szász egyháztól. A trianoni békeszerződés után a Romániában élő evangélikusok, a barcasági csángók és az Arad környéki szlovákok és magyarok, Magyarországon maradt egyházi főhatóságuktól elszakítva, saját egyházi szervezetet hoztak létre, Arad székhellyel. Az aradi szuperintendenciát a román kormány 1947-ben ismerte el. Nem sokkal később a püspökség székhelyét Kolozsvárra tette át, ahol ma is működik. (Lásd Mikó Imre: Beszélgetés az egyházakról. In: A romániai magyar nemzetiség, Kriterion, Buk., 1981.) Szedressy Pál szuperintendens nyilatkozata szerint a romániai evangélikus egyháznak 32 ezer híve van, magyarok és szlovákok.