Elfogták Nichifor Crainicot, Antonescu legvéresebb szájú uszítóját. Egy Maros megyei lelkész rejtegette Horia Sima árnyékkormányának hazaszivárgott propagandaügyi miniszterét. 1947. május 30., 117. sz., 2.

„Már a félfasiszta időkben alapított lapjában, a Porunca Vremiiben féktelenül uszított a zsidóság és magyarság ellen, és nagy része volt abban, hogy Romániát a fasiszták oldalán taszították a háborúba. A Népbíróság annak idején, távollétében, halálra ítélte.” (Nichifor Crainic 1889-ben született, a huszadik század első évtizedeinek ismert román költője, a vallásos-ortodoxiától áthatott, tradicionalista irányzatot követte, a Gîndire folyóirat körével együtt. A két háború közötti időszakban gyakran fordították magyarra, Fekete Tivadar, Keresztúry Sándor, Franyó Zoltán, Gáldi László, Szemlér Ferenc és egyik költeményét – Deamăgire, Elmúlás – József Attila. A vasgárdához csatlakozott, amiatt 1945 után halálra ítélték, majd hosszabb börtönbüntetése után szabadlábra kerülve, a külföldnek szerkesztett román sajtóban játszott jelentős szerepet.)