Népi Egység (1944–1948) annotált cikk-bibliográfia

Készítette: Beke György. Közlésre előkészítette: javította és a hiányokat pótolta Györgyjakab Izabella és Bárdi Nándor.

Csákány Béla képviselő rádiónyilatkozata: Világos és komoly fordulat a Magyar Népi Szövetség életében. 1947. június 18., 131. sz., 3.

Teljes egyetértését nyilvánítja a MNSz országos végrehajtó bizottságának júniusi határozatával. Szerinte a reakció törekvései a MNSz-ben a román demokrácia építő munkájának bűnös lekicsinylésében, sőt hátbatámadásában nyilvánultak meg, „nemzeti jogegyenlőségünk irányában főképpen a Román Kommunista Párt segítségével elért eredményeink semmibevevésében, ezeken keresztül a bizalmatlanság felkeltésében a román demokrácia iránt”. Csákány dr. szerint a reakció „mind szemtelenebbül hirdette a szellemi, politikai és gazdasági elzárkózás magyar népi szempontból öngyilkos jelszavait. Gyakorlatilag sikerült olyan üres sérelmi politika vonalára csábítania, amely egyrészt az igazi népi érdekek elhanyagolására, másrészt demokrata szövetségeinkben irántunk jogos bizalmatlanság felkeltésére vezetett.” Kifejti a MNSz eddigi álláspontjával szöges ellentétben, hogy a magyar szövetkezetek „csak úgy tölthetik be feladatukat, ha bekapcsolódnak az országos szövetkezeti mozgalmába”. Ennek ellenére a magyar szövetkezeti központok „saját pozíciójukat is féltő, de egyúttal a hazai és nemzetközi reakció céljait is követő” vezetőinek sikerült az elzárkózást olyan fokra fejleszteniük, hogy „szövetkezeteink egymás után sorvadnak el, ha erélyes kézzel véget nem vetünk ezeknek a mesterkedéseknek”. Vádolja az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület „néptől elszakadt”, reakciósnak bélyegzett vezetőit, hogy a nem politizálás jelszavával „igyekeznek földművességünket a reakció tartalék hadseregévé nevelni”. Meghirdeti az általános tisztogatást a MNSz-ben és a magyar intézményekben. Csákány szavai szerint ki kell füstölni „az EMGE, a szövetkezeti intézményeink vezetőségeiből, az egyetem, a tantestület, a közbirtokosságok, stb. éléről és kebeléből mindazokat, akik egészséges munkánk akadályai”. Úgy véli, hogy a nemzeti egyenjogúsítást csak így lehet szolgálni s ezáltal vihetjük előbbre „a dunavölgyi népek gazdasági, politikai és szellemi közeledésének ügyét is”.