Adatok György Lajos egyetemi tanárról. Akit Márton Áron püspök védelmébe vett. 1947. augusztus 7., 173. sz., 2.

Kivonatosan átvett cikk a kolozsvári Világosságból, amely „kétséget kizáróan bebizonyítja az egyetemi tanár demokrataellenes magatartását és reakciós mesterkedéseit.” A Világosság fényképmásolatot közölt egy állítólagos György Lajos-levélről, amelyben a kolozsvári professzor arra kérte Teleki Géza grófot, az ideiglenes nemzeti kormány volt vallás- és közoktatásügyi miniszterét, hogy jöjjön vissza régi kolozsvári katedrájára, és álljon a demokratikus irányvonallal elégedetlenkedők élére.
(Balogh Edgár, a Világosság akkori főszerkesztője, majdnem négy évtizeddel később kiadott emlékiratában részletesen szól a György Lajos akadémikusnak tulajdonított levél történetéről. „Fürge riportereink kifürkészték, hogy nevezett nemcsak a múltban képviselt retrográd társadalmi törekvéseket, hanem mai működése is akadályozza az egyetemi ifjúság demokratikus szervezkedését és ideológiai fejlődését. Ketten is, Tamás Gáspár és Tóth Kálmán, újonnan kerültek a laphoz, ismert írók, de most valamilyen előttem nem ismert háttérből szerzett információikkal riporterekként szereztek alkalmi sikert. Névtelenül leadott egyik cikkükben feltárták a tanár múltját és kétes jelenét, s ez az írás nemcsak az egyetemi körökben, hanem a katolikus egyházban is vihart keltett, lévén György Lajos történetesen az erdélyi Katolikus Státus elnöke. A Világosság-cikk egy levelet idézett, amelyben György professzor arra kérte Teleki Géza grófot, jöjjön vissza kolozsvári tanszékére, melyet 1944 őszén hagyott el, amikor repülőgépen Moszkvába küldték a tervezett szovjet–magyar fegyverszünet előkészítésére. A szöveg szerint a Bolyai Tudományegyetemen Telekinek a helyzettel elégedetlenek élére »kellett volna állnia, hogy tekintélyével ellensúlyozza a baloldaliak növekvő hatását az ifjúság szellemi kialakulására…« Eléggé kompromittáló anyag a tisztogatók kezében, György Lajos és köre azonban kereken tagadta a levél hitelességét.”
Balogh Edgár egy személyes élményét idézi fel, amely szintén a levél valószínűtlensége ellen szólhatott volna számára. 1946 nyarán őt kereste fel Teleki Géza a MNSz központjában. Előbb Groza miniszterelnöknél járt, aki a MNSz-hez küldte. Kurkó Gyárfás elnök távollétében Balogh Edgár tárgyalt vele, és eltanácsolta a visszatéréstől, mivel szerinte „a bécsi döntés emlékét idéző gróf Teleki Pál fiának megjelenése vörös posztó volna a román közvélemény szemében, s ez veszélyeztetné nehezen kivívott önálló egyetemünk létét… Ez a mondat elég is volt. Teleki Géza megértette, s nem is tért vissza többet a kérdésre.” E beszélgetés alapján Balogh Edgár kételkedni kezdett a levél hitelességében, mire Aszódy János, a későbbi krimiszerző, akkor a Román Kommunista Párt kolozsvári bizottságának munkatársa „előkerítette a névaláírással hitelesített eredetit”. Balogh Edgárt ez megdöbbentette, mert úgy találta, hogy a levél „bizonyítéka volt egy háttérbeli tervnek, ellentétben egyetemünk újszerű szellemi és tudományos szerepével”. A Világosság főszerkesztője leadta a második cikket is György Lajos ellen, ami Márton Áron püspök és a MNSz között szakításhoz vezetett, s majd csak az idős emlékiratszerző vallja meg, hogy „lelkiismeretébe vág” az ügy, mivel „nem sokkal a Telekinek szánt levél közzététele után Takács Lajos közölte velem: a szóban forgó levél »eredetije« hamisítvány…” – Férfimunka, Magvető Könyvkiadó, Bp. 1986. 221–224. old. – Kapcsolódó cikk)