Halálozás. 1947. szeptember 19., 210. sz., 4.

Dr. Sándor Gábor, a csernátfalusi (Brassó m.) magyar nyelvű egységes gimnázium igazgatója elhunyt. (1921–1947)
„A romániai magyar tudományos életnek komoly ígérete volt, néprajzi munkásságával ismert nevet vívott ki magának.” („A helyszíni gyűjtőmunkában aggályoskodó odaadással a teljességre, a feldolgozás során a szerkezet és a fogalmazás állandó, végtelenségig gondos csiszolgatásával az elérhető tökéletességre törekedett. Azért kerültek ki aztán keze alól olyan mintaszerűen gondos részlettanulmányok, mint amilyen a kolozsvári Hostát emberi erővel végzett teherhordása és a hostáti szénahordás monográfiái… A háború utolsó hónapjainak zűrzavarában sodródott el Kolozsvárról, s ha szerencsés körülmények között és embertelen erőfeszítések, izgalmak árán vissza is kerülhetett Erdélybe, vidéki tanárkodása idején is melengetett tudományos terveit elfoglaltsága, a tespedésre csábító környezet és a benne lappangó kor bénító ereje miatt már nem tudta megvalósítani. A betegség akadályozta meg abban is, hogy a hétfalusi csángó néprajzi tájmúzeum megteremtésével újabb bizonyságot tegyen a népi élet szeretetéről és múzeumszervező képességeiről is. Eddigi irodalmi munkássága és kéziratban maradt értékes anyagának ezután közzéteendő eredményei őrzik fiatalon kettétört életének emlékét.” – Szabó T. Attila búcsúztatója az Erdélyi Múzeum c. folyóiratban 1947-ben, újraközölve: Nyelv és múlt, Kriterion, Buk., 1972.)