A megyei szövetkezeti központok fizetik a beszolgáltatott gabona ellenértékét. A MNSz parlamenti csoportjának küldöttsége a közellátási és földművelésügyi minisztériumban és az INCOOP-nál. 1947. október 27., 243. sz., 2.

Antal Dániel, Nánási János és Tóth Géza képviselők Săvulescu földművelésügyi miniszter előtt újból rámutattak „a magyar földművesség földhöz jutási és telepítési igényeire. A miniszter kijelentette, hogy egy pillanatig sem feledkezett meg a magyar földművesség kérdéseiről. A telepítés során, mondotta a miniszter, igyekezni fog a magyar nép ilyen irányú jogos igényeit kielégíteni. Ebben a munkában kéri a MNSz támogatását és segítségét is.” (A föld nélkül maradt székelyföldi emberfelesleg áttelepítésére a szomszédos vidékek szász községeibe, a már 1945 elején odaérkezett román telepesek mellé, gyakorlatilag csak a Maros-Torda megyei Bátoson került sor, de például a Barcaságon soha. Másfél év múlva, a Román Munkáspárt Központi Vezetősége teljes ülésének 1949. március 3–5-i határozata a mezőgazdasági szövetkezeti átalakítás megkezdéséről időszerűtlenné tette az egész kérdést.)