A magyarság harmadik szabad kongresszusa. 1947. november 17., 260. sz., 1.

„A bomlasztó élű sérelempolitika helyett, a határokon innen és túl kétes jellegű jogi keretek hajhászása helyett a Magyar Népi Szövetség végleg a román haladó demokratikus erőkkel való mind szorosabb szövetségnek, a népi demokrácia erősítésének s a magyarság belső demokratizálásának útját választotta. Sem az úgynevezett »délerdélyi kisebbségérzet«, sem »északerdélyi hatalmi érzet« nem vezette, hanem az a gond, hogy az itt élő magyarság valóban az ország demokratikus fejlődésének éltető eleme és ezáltal saját boldogulásának megteremtője legyen.” (Burkolt, de éles polemizálás a névvel nem nevezett Kurkó Gyárfással, aki az előbbi, 1946-os székelyudvarhelyi MNSz-kongresszuson, politikai beszámolója elején megállapította „Délerdélyi szervezeteinkben nem volt eléggé elmélyülve a nemzeti felelősség öntudata, nem bírtak a kisebbségi sorsból kellő lendülettel felszabadulni. Észak-Erdélyben az elcsüggedés és a demokráciával szembeni bizalmatlanság következtében egészséges politikai magatartásunk szintén nem talált kellő jóhiszeműségre. E között a két kő között őrlődött központi vezetőségünk.”)