Luca László miniszter, a RKP titkára: Mi tiszteletben tartjuk azt az egyházat, amely tiszteletben tartja az állam demokratikus rendjét. 1947. november 30., 271. sz., 3.

A MNSz temesvári kongresszusának megnyitó ünnepségén mondott beszédében felidézte 1944 őszét, a Maniu-gárdák székelyföldi gyilkosságait, garázdálkodását, a reakció támadásait és azt, hogy a kommunisták ilyen körülmények között hirdették meg a román és a magyar nép egymásra utaltságát. Az erdélyi magyarság életében később is „voltak nehéz pillanatok, kecsegtetések, hamis ábrándok, becsapások, csalfaságok. A Magyar Népi Szövetség azonban kiállt merészen, bátran még akkor is, amikor (ez) nem volt népszerű, amikor az imperializmus ismét szaggatni próbálta Erdélyt.” (Nyilvánvaló utalás Magyarország területi kérésére a párizsi béketárgyalások előtt és a tárgyalások idején.) A jelen helyzetre térve élesen bírálta azokat, akik „kereszttel a kezükben leborulnak a nemzetközi aranyborjú lábai elé. Kereszténységet hangoztatnak, és nemzetiségi gyűlölködést szítanak”. (Mivel akkoriban éleződtek ki az ellentétek a MNSz és Márton Áron római katolikus megyéspüspök között, az utalás egyértelműen Gyulafehérvárra céloz.) Kijelenti Luca, hogy Románia a legteljesebb vallásszabadságot valósította meg, ahol „senkit sem üldöznek és senkit nem vetnek börtönbe vallásáért”.