Az egykor törököt uraló földeken ma új életet kezd a csíki nép. Hogyan lett hódoltsági földből a mai Csíki Közvagyon? 1946. február 3., 27. sz., 3.

A Csíki Magánjavak rég vajúdó ügyének rendezése alkalmat ad a szerzőnek, hogy végigtekintsen a vagyontömb történetén, amely „nagyrészben egyet jelent a csíki székelység múltjával is.” A török hódoltság idején a Moldvában és Havasalföldön uralkodó török birodalom sorra hódította el a csíki havasokat, összesen több mint 200 négyzetmérföldnyi területet. Csík népe újra meg újra visszakövetelte az erdőségeket. „A török kormány maga is elismerte a jogos követelést. 1769 augusztusában vegyes magyar–török határmegállapító bizottság indult el a határszéli havasok felé, mely új határokat állapított meg. Körülbelül 60-90 négyzetmérterföld terület került vissza a székelység kezébe.” II. József 1783-ban a visszaszerzett havasokat a székely határőrezredek felszerelési költségeire adta. „A régi jogosult birtokosok megmozdulására a kormányszék ugyan visszaadta a vagyont az érdekelt községeknek, de a rendeletet nem hajtották végre, és a vagyon jövedelmét továbbra is idegen célokra fordították. Sőt, amikor a 48-as szabadságharcot leverték, több katonaiskolát állítottak fel a vagyon jövedelméből. Az iskolák egyetlen célja a székelység elnémetesítése volt. A végleges elrendezés 1869-ben következett be, amikor a vagyon nagy része Csíkszék kezébe került, és kimondták, hogy a megye köteles azt közvagyonként kezelni, jövedelmét pedig a földművelés, kézmű és gyáripar, valamint a kereskedelem és népoktatás szolgálatába állítani.” Az 1909-es alapszabály szerint a Csíki Magánjavak a volt határőrezredet alkotott csíki községek lakosságának tulajdonát képezik, nem részesülhetnek belőle azok, akik később vándoroltak be ide. A szomszédos Háromszék megyében a közvagyont felosztották, Csíkban ezt nem lehetett megtenni, mert nagyrészt távoli havasokból állt, amelyeknek birtoklása a gazdák számára egyénileg csak terhet jelentett volna. A főhatalom változása után, 1921-ben a román állam saját birtokának nyilvánította a vagyont. A Javak Igazgatósága „a Népszövetséghez fordult, amely így határozott, hogy a vagyon az eredeti tulajdonosok birtokában marad.” 1944 után a román állam ismét állami vagyonként kezelte, míg a Groza-kormány rendeletet nem adott ki a vagyontömb visszaszolgáltatására, „ez azonban eddig még nem történt meg.”